Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

A vadászzsákmányt egy őskőkori telepen a szétszórt, összetört csontokból, konyhahulladékból ismerjük meg. Az ásatási csontleleteknek közel fele volt olyan töredék, amelyből meg lehetett állapítani a csont anatómiai helyét és az állatfajt. A bodrogkeresztúri telep vadászai eredményesen dolgoztak. A legkedveltebb, leggyakoribb zsákmány a vádló és a jávorszarvas volt. E két fajból kerül ki a telep állatcsontanyagának több, mint 70%-a. A korszakban még gyakori mamut, néhány bölény, gímszarvas egészíti ki az étrendet. Bekerült a telepre egy mezei nyúlnak és egy oroszlánnak a csontja is. Változatos élettérben élő pl. (erdei szarvas és szyeppei ló), változatos vadászmódszereket igénylő, nagytestű és veszélyes vadakat ejtettek el. Az így zsákmányolt hús becsült mennyisége Vörös István archeozoológus számításai szerint meghaladja a 20 ezer kg.ot. Ennek a hatalmas mennyiségnek a megszerzésére talán egy év is elegendő volt; az elejtett fiatal állatok fogának állapotából következtetve a vadászatot tavasztól a következő tél végéig folytathatták. Kiegészítette az étrendet a környéken állandóan hozzáférhető növényi eredetű táplálék. A középhegységi lomboserdők, a Takta-vidék lápjai egy sor olyan változatos, könnyen tárolható élelmiszer gyűjtését tették lehetővé, amely ma is étrendünk része. A hegygerincen túl, néhány kilométerrel nyugatra, a Hernád völgyében ott van Megyaszó-Szelestető, a következő telep

158

. A lelőhely ásatásai során mintegy 180 m

2-nyi felszínt tártunk fel. Bár a radiokarbon kormeghatározás adatai szerint párszáz évvel fiatalabb, mint Bodrogkeresztúr, az azonos élő és élettelen erőforrások és életmód miatt a két lelőhely a legközelebbi rokonságban van egymással. Ugyanolyan eszközöket készítettek, ugyanazokból a nyersanyagokból. Az amúgy is bőséges választékot még a Hernád hordalékából gyűjthető kvarcitkavics is kiegészítette. A telep éppoly tágas, nagy kiterjedésű, laza szerkezetű, mint Bodrogkeresztúron. Éppoly gondossággal választották ki a megtelepedésre legalkalmasabb dombtetőt. A 230 m tszf. magasságú Szelestető környezetétől határozottan elkülönül. A dombvonulatnak nem a legmagasabb, ám védett tagja. A mellette magasodó Nagyrépás, az alföld felé egy szelíd külső dombsor elszigeteli a kissé goromba szelektől. Ugyanúgy, mint Bodrogkeresztúron, itt is több, eltérő ökológiájú terület találkozik, s a felsőpaleolit emberek kihasználhatják a mozaikosan változatos környezet előnyeit. A vízfolyások völgyrendszere könnyű összeköttetést jelentett a környező területekkcl-telcpckkcl. Egyetlen lényeges eltérés van a két lelőhely között: Megyaszó két rétegű. Kétszer tértek vissza ugyanazok a népek erre a helyre, ami ismét csak a hely vonzerejét bizonyítja. A két megtelepedés között annyi idő telt el, amennyi 60-70 cm lösz lerakódásához szükséges. A két települési szintet ennyi válaszja el egymástól. Ha számításba vesszük a lösz lerakódásának hazánkban a jégkorszakban megszokott ütemét, valamint annak a lehetőségét, hogy dombtetőről a két megtelepedés között lemosódhatottlepusztulhatott az üledék, akkor a két település kora közötti különbség akár ezer év is lehet. A másodszor visszatérők már semmi felszíni jelét nem látták, hogy elődeik valamikor ezen a dombtetőn tanyáztak, s mégis, a két település helyét egymástól mindössze néhány méterre választották ki. Aztán ezt a telepet is elhagyták a lakók. Úgy tűnik, 26-22 ezer évvel ezelőtt pár ezer évig igen megritkult a népesség a Közép-Duna-medence belsejében. Ennek okát talán az egyre szigorodó életfeltételekben kereshetjük. Az újra megerősödő lehűlés, a szárazabb éghajlat közvetve vagy közvetlenül a növény és állatvilág elszegényedését eredményezte. Az élelem-források megcsappanása a medence peremterületeire sodorta a közösségeket, ahonnan legfeljebb egy-egy vadászatra ereszkedtek le a folyóvölgyekbe, vagy húzták meg magukat átmenetileg a barlangokban. Az éghajlatot meghatározó alapvetö tényezők azonban az égi mechanika törvényszerűségeinek megfelelően működnek, a változások A terepbejárások és ásatások erdményeinek összefoglalása: DOBOSI-SIMÁN 1996.