Emberelődök nyomában. Az őskor emlékei Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2001)

HARMADIK RÉSZ AZ ŐSKŐKOR ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON

GRAVETTI KULTÚRA A TOKAJ-EPERJESI-HEGYSÉGBEN T. Dobosi Viola A Közép-Duna-medence, s ezen belül a hegyektől övezett zárt földrajzi egység közepén fekvő Magyarország nem maradt ki a felső-paleolitikum és a Gravetti-kultúra elterjedésének nagyszabású történeti eseményeiből. A megtelepedésre alkalmas területeken, lösszel borított hegylábi lejtőkön, dombtetőkön, teraszokon, az állatcsordákat a gázlók felé terelő völgyek peremén a gravetti települések sorát tártuk fel. A felső-paleolit népcsoportok beáramlásának irányát, ütemét, megtelepedésének időtartamát, intenzitását sok tényező befolyásolja. A lakosság lélekszáma, a települések sűrűsége koronként és helyenként változó. A lelőhelyek időrendjének összevetése során arra a következtetésre jutottunk, hogy a Közép-Duna-medence belső területeinek bencpesedése az utolsó, a Würm eljegesedés harmadik harmadában nem volt folyamatos. A kedvező - kedvezőtlen éghajlatú időszakok ritmikus váltakozásait követve, az enyhébb periódusokban megszaporodnak a lelőhelyek. Ezzel szemben - bár valószínűleg soha nem ürült ki teljesen, hiszen semmi nem indokolja, hogy ekkora területet kihasználatlanul hagyjanak - vannak időszakok, amikor erősen megcsappan a telepek száma. A száraz, hideg évszázadokban a tartósan lakott, népes települések az országhatárokon túli peremterületeken sűrűsödnek.