Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

ve jöttem ide, s most a nátha ugyancsak erőt vett rajtam, s mára virradólag éjszakámat meg is rontotta. Nemcsak kényelmetlen de félelmes is, hogy ebben az influenzás világban egész betegséggé fajulhat ez a csúnya félbetegség. Valamit akartam itt formába önteni egy szomorúfűzről, melynek foszlányai régóta kóvályognak fejemben. De most sem bírtam erőhöz vagy akarathoz jutni. Már szinte arra határoztam magamat, hogy prózába leírom a tartalmát, úgy mint Arany írta némely elbeszélő költeménye tervezetét. Nagyon rideg kézi munka, melyet alig kísér az ihlet. De talán mégis ösztönöz a további eljárásra. Lírai szubjektív költemény nehezen tűrné az ilyetén előre kicövekelést, objektív költemény inkább megtűri. Es beh arra való volna ez a csendes kis „fészek", hogy háborítlanul foglalkozzék önmagával s eszméivel a lélek, távol minden olyan külső körülményektől és vonatkozásoktól, melyek Miskolcon mégis inkább elvonják a figyelmet, s többékevésbé nyugtalanítanak! 1908. március 3. Bokáig úszunk a sárban, melyet itt-ott még az olvadozó is szaporít, a gyakori eső pedig sok helyen pocsolyává formál. Szinte egy hét óta így folynak a napok. Köd, néha havas eső, néha csillogó tavaszi napfény. A tél bomladozása. A tél folyama az idén nem mondható szigorúnak, inkább enyhének. Mégis alig fogyasztottam valaha egy télen annyi tüzelőanyagot Miskolcon, mint most. A múlt évi október végétől mostanáig ötven m.mázsa kőszenet és szinte nyolcvan méter fát. Itt Szentpéteren alig többet két méter fánál. E kellemetlen idő dacára most főleg azért jöttem ide, mert pár nap múlva március 6-án Gyulai barátomat szándékozom meglátogatni Budapesten. Ahhoz már nincs reményem, hogy ő látogasson engem Miskolcon. Nem engedi a kor súlya. Nincs hozzá ereje. S nekem szívbeli kívánságom, hogy a számunkra kimért igen rövid idő alatt egypárszor még lássuk egymást. Nem tudom pedig, vajon megvan-e ez a kívánság, legalább kis részben, őnála is. - Azonban elutazásom megint attól függ: engedi-e a kedves rokonomnak, barátnémnak egészségi állapota, ki a múlt hetekben úgyszólva a sír széléről menekült meg? Kezdett lassan-lassan felépülni, s most újra ágyba döntötték megújult nagy fájdalmai. Ha fenyegető jelei volnának betegségének, budapesti látogatásom most is éppúgy elmaradna, mint a múlt szomorú alkalommal. Az is hozott ide, hogy szemem előtt vermeljem el ideiglenesen azt a néhány darab törpefa-oltványt, melyet Niemetz W. F. kertészeti iskolájából rendeltem és kaptam Temesvárról. Ezek 1. „Hardenpont" körte. 2. „Lapien jegyző". 3. „Clapp kedveltje". 4. „Würtembergi Frigyes". És egy darab 162. számú, melyet grátisz küldött a faj megnevezése mellett. Ennek a cégnek egész eljárása már a múlt évben is oly pontos, kifogástalan és előzékeny volt, minőt semmi más cégnél régebben történt megrendelésemnél nem tapasztaltam. Német embernek kell lennie, mert magyar kertészvállalattól ilyen nem telik. Pár héttel ezelőtt egy ismeretlen úriember látogatott meg Miskolcon: Kovács László géptechnikus. Egy általa kiadott füzetkét nyújtott át elolvasás végett, külö-