Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

nősen figyelembe ajánlva az utolsó lapon az általa feltalált „gépmadár" leírásának elolvasását. Elolvastam a füzetet. Az egész a föld és a többi égitestek alakulásáról értekezik, saját felfogás szerint, eléggé érdekesen. Az utolsó lap csakugyan a gép­madáré. Mint később személyes érintkezéseim alkalmával bőven előadta, ő a ma­darak repülésének eszközeit és módját megfigyelve oly gépet szerkesztett, melyet az eddigi rendszerektől eltérőleg, szárnyakkal ellátva és kormányozva, a legna­gyobb biztossággal lehetne levegői utazásokra használni. Amiket találmányáról szinte elragadó lelkesedéssel beszélt és magyarázott, úgy tüntette őt fel előttem, mint aki egész világával beleélte magát dédelgetett s őszerinte eredeti és világra szóló eszméjébe. Erre az egy kockára tette fel egész egzisztenciáját. Ettől remél nagy hasznot az emberiségnek, hírnevet, dicsőséget és annyi jutalmat önmagának. De nincs módja, hogy találmánya életrevalóságát tényleg bebizonyítsa. Mindenféle részvétlenséggel találkozott. Tizenöt év óta ez neki éjjeli-nappali gondja, törődése, elmegyötrése. Ötszáz levelet írt segélyért mindenfelé. Háromra kapott választ. Az is csak sajnálatot nyilvánított, nem segélyt. Ötezer korona kellene egy kisebbszerű alumínium gépmadár készítéséhez. Azt monda: én vagyok az egyetlen ember, aki az ő hosszas magyarázatát, szíve kiöntését türelmesen végighallgattam. Biztos reménye van, hogyha én egy rövid felhívással nyitok aláírást az ő ta­lálmányának bemutatása végett, a siker el nem marad. ígértem, hogy másokkal is megbeszélve a dolgot, szívesen teszek, amit tehetek. Előre látom, hogy mindhiába. Sok előfeltétele hiányzik a sikernek. A találmány közelebbi ismertetése s életreva­lóságnak meggyőző rajzolása nélkül, csak úgy vaktában, nemigen számíthatni a közönség nagyobb mérvű pártfogására. Annyival kevésbé, mert úgy Német-, mint Franciaországban egymást érik nyilvánosan a repülőgépek tökéletísével foglalkozó kísérletek. Ha útja és módja meglelhető volna, az lenne ily esetben legkívánato­sabb és célravezetőbb, hogy maga a kormány jönne segítségére az ily találmány életrehívásának és gyakorlati bemutatásának. 1908. március 4. A húgom tegnap sok rábeszélés után orvost hivatott magához. Rábírta főleg az a körülmény, hogy tegnap éjjel nagy vérvesztése volt mind a két úton, amit ad­dig soha nem tapasztalt. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy ennek a vérvesz­teségnek már huzamosabb idő óta kellett folytatódnia, amit a húgom is lehetőnek mondott, bár - amint mondja - nem figyelt rá. Ez okozta nagy lesoványodását, s ennek alkalmasint a belekből kell erednie. Ezen kívül vesedaganat és annak moz­gékonysága mutatkozik, s egy idő óta a belek gyakori fájdalma. Összehúzó gyógy­szert rendelt az orvos és haskötőléket a vese visszaszorítására. Úgy láttam, a vérzés okára és eredetére nézve az orvos nincs tisztában. A baj egy hetven éves nőnél mindenesetre nagyon komoly. Könnyen végze­tessé válhatik. Szívesen segítem őt, amennyire tehetem. Bár ne csak szükségén, de betegségén is segíthetnék! Hát bizony itt is, ott is integetnek bennünket a jelek, hogy készüljünk a vég­elválásra. Készülünk, de soha készen nem vagyunk. A több nap óta folyvást tartó ködös, esős időjárás után ma reggel már derengeni kezd az ég. Ragyogó nap szórja

Next

/
Thumbnails
Contents