Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1909. április 4. Csaknem szóról szóra idejegyezhetném, amit tavaly ilyentájban (április 6.) írtam az időjárásról: „Nem találtam feltűnő jeleit a tavasz közelgésének. Alig-alig mozdul itt-ott egy-két rügy. A természet közel és távol oly fekete színben mutatkozik, mintha március első napjait élnők." - stb. Most annyival rosszabb, hogy három nap óta szinte fagylaló száraz hidegek járnak, ami a megindult kevés életjelt is elnyomja a növényeken, kerti sétáimra sem alkalmas. Erősen fűtünk. Ma Virágvasárnapja van, de bizony virágok nélkül. Ha a Megváltó is ily időben vonult Jeruzsálembe, nehezen hinthetett volna útjára zöld ágakat az örvendező nép. Előjeléül vehette volna a reá következő zord napoknak. A Miskolcról korán reggel érkezett kertész most már metszegeti törpefácskáimat. Egyes fákon a seprőszerű, sűrű, vékony vesszőszálakat többnyire csak kurtára metszegeti, de tőben nem vágja le. Azt mondja, ez a termőszemzet alakítása végett szükséges így. Az efféle eljárással szép tisztán, mintegy megfésülve néznek ki a fák, dehogy ezáltal gyümölcsöt is hoznának, eddig nem tapasztaltam. Fáradozásom és költekezésem jutalmául számítom azt a reményt és örömet, melyet kis kertem nekem még mindig nyújt, s melyet a rossz időjárás és a terméketlen évek sem ragadhatnak el tőlem. „Üres fészkemben" való kegyeletes tartózkodásomnak ez is egyik lényeges kiegészítő része. A hőmérő egész nap nem emelkedett 5 fok melegen felül. 1909. április 11. Húsvét első napjait ünnepeljük. E nap mellett eltörpül az a másik ünnep, melyet az 1848-i törvények emlékére rendelt a magyar törvényhozás. Nem valami barátságos, de nem is éppen zord az időjárás. Szinte kedvező is arra, hogy az áhítatos nép a templomba siessen. Elővettem azt a régi, kopott, elhasznált könyvet, melyből egykor szüleim imádkozni szoktak, s melyet emlékül tartok íróasztalom fiókjában: a Szikszai-féle Keresztyéni tanításokat. Szüleimre gondolva, elolvastam belőle a húsvéti tanítást és imádságot s az úrvacsora vétele előtti imádságot. Nem tudom, vajon emelte-e a buzgóságot, erősbítette-e a hitet a mindenik lapon uralkodó együgyűség, a nyers, vastag ortodoxia, mely az embert a bűnök súlya alatt görnyedező, szinte tehetetlen és akaratnélküli lénynek hirdeti. Magyarázataival fölébreszti a kételkedést, s vizsgálatra és bírálatra hívja az észt. Bizonyára így olvasták ezt hajdan az én öregeim is, kivált apám, akinek természetes, világos elméje és gondolkozása a hit dolgában sem könnyen nyugodott meg a felszínen. Magam is mindjárt templomba sietek az úrasztalához. Az úgynevezett három „sátoros ünnepben" ezt a vallásos gyakorlatot szinte kivétel nélkül végeztem egész életemben, s alig fordult elő eset, hogy ne itt Szentpéteren, szüleim társaságában végeztem volna. 1909. április 12. Az idő enyhe, eléggé kedvező a Húsvét ünneplésére. Se nem hideg, se nem meleg; nem is igen homályos, nem is igen napfényes. A hívek örömest seregelhet-