Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

dő nem vár reám, egyedül csak törpefácskáim tisztogatása, amit holnap végez egy Miskolcról érkező kertész. Pedig ezeknek a fáknak egy részét eddig is a kertészek kezelése tette koldussá. A rügyek nehezen indulnak. A cseresznye már dúsan mutatkozik. A körtefák nagy része is sejtet már valamit. De az almafákon az élet még nehezen vehető észre. Korán volna még jósolgatni. A Múzsa búcsújának elajándékozásra szánt nyolc példányát díszes, aranyozott kötésben néhány hét előtt megküldötte nekem a „Franklin Társulat". Vékony kötetke. Jó volna, ha vékony mivoltát a tartalom tenné testesebbé! Kevés reményem van hozzá. Az egészben bizony nem jár a szellem magasabb vagy mélyebb régiókban. Kevés a mondanivalója, legtöbbször nem is valami új. Talán annyi az érdeme, hogy amit mond, csinosan mondja el. Nem tudom, nem bizonyítják-e magok a költemények, hogy valóban ideje volt már a Múzsa búcsúvételének. E búcsúvétel óta bizony nem is látogatott az hozzám. Pedig annak már több, mint fél éve. Csupán a múlt hónapban bírtam ráfanyalodni egy rövid márciusi költeményre, melyben a tavaszt váró remény csalódását emlegetem. Mintha a rajzolt kép a haza mai közviszonyaira is illenék. A felköltött nagy várakozás után nagy csalódás. Gyulai Pali egészségi állapotáról rosz hírek érkeznek. Ápolója is már két ízben írt nekem olyat. Legközelebb Voinovich Géza még részletesebben értesített arról és egyébb körülményeiről. Testi eltörődött volta, szellemi hanyatlása az utóbbi időben félelmesen növekedett. Gyakran oly tünetek mutatkoznak, melyek a vég közeledésével fenyegetnek. Hideg borzongás, lázas ájulások. Ezelőtt is többszöri látogatásom alkalmával csak maradék-részével társaloghattam már én a régi Gyulainak. Közel az idő, hogy az egész el fog tűnni előlem. Csak május elején szándékozom a fővárosba az „Akadémia" nagygyűlésére; csak akkor láthatom őt, ha addig hír nem érkezik, hogy ravatalán lathassam. Sok szépet írt mint költő, mint kritikus, mint tudós. Marad-e fenn hatása és emléke oly hosszan, mint amily hosszúra terjedt élete? Én most Miskolcon, hogy mégis valamit lendítsek, s egy nap se múljék el „sine linea", Shakespeare fordításaimnak javítgatásával foglalkozom. Igazgattam már A makrancos hölgyet. Elvégeztem IV. Henrik első részét. Most a második rész vége felé járok. S hátra lesz még V. Henrik. Vegye hasznát, ha veheti majd, a Shakespeare-bizottság. Az Egressy Gábor múlt évi novemberben tartott emlékünnepélye után jutottam közelebbi tudomására némely rá vonatkozó adatnak: született Lászlófalán 1808. november 3-án; kereszteltetett november 11-én; szülei Egressy Pál és Juhász Juliána; keresztszüléi Ory Filep Gábor és Gálos Borbála kisasszony. A templom falába helyezett gránittáblán aranyozott nagy betűkkel ez van: Ebben a községben született Egressy Gábor. A nagy magyar színművész halhatatlan emlékének hódolva, születésének századik évfordulóján emelték ez emléktáblát az Országos Színész Egyesület és a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület. 1808-1908. november 8.