Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tizenkét nap múlva fogok letakarítani. A mostani leszüretelést is főleg azért tet­tem, mert tartottam tőle, hogy a tolvajok megelőznek, amint az már többször történt. Gyulai mégiscsak értesített a veje által (Gyulai Fodor Dániel honvéd száza­dos), hogy szeptember 30-án szívesen elvár szállásra, csak el ne felejtsek egy kis jó bort vinni neki. Ezt én mindjárt meg is cselekedtem. Nyolc üveg különböző fi­nom bort küldtem posta útján. S talán meg fogom toldani a küldeményt egypár új költeménnyel A múzsa búcsújából. Feltűnt előttem a vejének „Gyulai" előneve. Régebben hallottam családja körében, hogy ő a kis unokáját, Fodor Palikát forma szerint a maga saját nevére akarja adoptálni. De hogy ezt már az atyára is kiter­jessze, nem gondoltam. így hát az ő neve nemcsak irodalmi műveiben, hanem élő utódokban is fennmarad. Az enyém se egyikben, se másikban. Annyira tisztában vagyok életemmel, hogy föl sem veszem, rá sem gondolok. Nagy ünnepök van a zsidóknak. Látom ablakomból, úgy rajzanak a temp­lomba és a templomból, mint a méhek a köpű körül. Ünnepi öltözetben; az idő­sebb nők fejér borítékkal fejükön. Gondolom, új évöket ünnepelik. Fajuk fenn­maradásának, sőt terjedésének egyik fő alapja és eszköze az a rendkívüli mély val­lásosság és ősi, szertartásos törvényeikhez való szívós ragaszkodás, mellyel a lel­kük mintegy össze van forrva. Ezt csak erősbíti az a nyomás és idegenkedés, melyben eleitől fogva részesítette, s többé-kevésbé ma is részesíti őket a keresz­tyén társadalom. El-elnézem ezt a szomszédomban lakó szegény boltos zsidót ­kinek neve a nép ajkán Muku -, naponta négyszer-ötször elballag ablakom alatt a templomba. - Gyermekkoromban alig volt ebben a városban figyelembe vehető öt-hat zsidó család. Most több százra megy, s nem csekély részét teszi az összes la­kosságnak. Mindennemű kereskedés az ő kezükben van. íme, nagy ünnepökben zárva minden üzlet; templomban minden zsidó, s utcáink néptelenek, szinte ki­haltak. Tehát élénkséget, mintegy életet ők adnak azoknak. Ha ez fokozódva így haladna az idők hosszú folyamán, csakugyan megérné a világ a Bibliában emlege­tett Izrael országát. Harmadnapi itt mulatásom után estefelé visszautazom, s majd csak Budapest­ről visszatértem után fogok ide újra kilátogatni, amikor már a szüreti napok is el­következnek. 1908. október 8. Megjártam a fővárost. Részt vettem ott, amiben részt akartam venni. Elvé­geztem, amit végezni szándékoztam. Szeptember 30-án mentem; október 4-én tér­tem vissza. Gyulai vendége voltam. Régi gyöngélkedő állapotban találtam őt. Ok­tóber 3-án oly erősen meglepte idült hólyagbaja, hogy ágyba döntötte, s csak a szokott orvosi műtét után következett be a javulás. Testben, lélekben nagyot ha­nyatlott. Házi- és magánügyeinek rendes végezésére is alkalmatlan. Figyelme semmire ki nem terjed. Húzza-vonja, aki hozzáfér. Apró kötelezettségének teljesí­téséről is elfeledkezik. Leánya és veje ott lakik vele egy épületben. De nem tűri, hogy azok gondoskodjanak róla vagy felette. Azokat sem igen vonzza hozzá a szeretet. Szívemből sajnálom sorsát, hogy öreg napjait kell ily zilált, szenvedő ál­lapotban töltenie.

Next

/
Thumbnails
Contents