Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Odaérkezésem délutánján egész váratlanul eljött értem Szily Kálmán, s elvitt magával a múzeumba, hol a „Kisfaludy Társaság" tartott ünnepélyes ülést Beöthy Zsolt életének hatvanadik évfordulójára. Különböző szép nyilvánulásai a tisztelgésnek, az ovációnak, melyet Beöthy valóban megérdemel. Október elsőjén a „Protestáns Irodalmi Társaság" ünnepelte Hegedűs Sándor volt elnök emlékét a Kálvin téri ref. templomban délután három órakor. Másnap délelőtt tíz órakor ugyanazon társaság rendes gyűlése az evangélikus iskola nagytermében. Este hat órakor díszgyűlése ugyanott. Mindenikben jelen voltam, s élveztem, ami élvezhető, untam vagy sajnáltam, ami félszeg vagy gyarló volt. Megnéztem a rendkívül gazdag és érdekes gyümölcskiállítást az „Iparcsarnokban". Sok volt a kiállító. Szőlő, körte alma nagy bőséggel. Egyben-másban igen nagy példányok, különösen körték. Ilyenekben, úgy gondolom, a minőség nem felel meg a nagyságnak. Magammal vittem költeményeim egybeírott kötetét, A Múzsa búcsúját. A „Franklin" csak négyszáz koronát ígért érette. Ezt én keveslettem. A „Kisfaludy Társasághoz" küldöm kiadás végett. Az méltányosabb lesz talán. A „Franklin" azt ajánlotta, hogy azután ennek a kötetnek, a többi három kötet költeményemmel együtt, tulajdonjogáért ezer koronát fog nekem fizetni. Nem sok. De nyugtat az, hogy halálom után verseim nem maradnak gazda nélkül. Tegnap leszedtük azt a szőlőt, ami még a múltkor szedetlen maradt. Fejér, különösen muskotály-félék. A „Lesseps" most is szépen termett. Az egész alig lesz egy jó kézikosárral. Szándékozom az őszön számos törpe gyümölcsfát, mint terméketlent, kidobni, s újakat, egyedül törpéket ültetni. 1908. október 9. Tegnap Orbán Barna helybeli orvos vendége voltam a szőlőhegyen. A nap nagy részét ott töltöttem. Messze vidék. Az út oda fáradságos. Neve a szőlőterületnek: Korcsolyás. Ott volt hajdan a mi kis szőlőnk is, melynek szüretjein egykor vidám órákat töltöttem a nagy „körtefa tövében". Most éppen mellette vitt el az utunk. Visszaemlékeztem a rég elmúlt időkre. Régi örömeink helye most sivár pusztaság. Hanem az a kilenc katasztrális holdnyi terület, melyet a fiatal orvos betelepített, gyönyörű, sőt bámulatos látvány. Erőteljes, viruló, termékeny szőlő-vetés. Némely tőkét szinte elborított a dús termés. Mint a gazda mondotta, legalább százötven hordó bort vár. Es a környező vidék hegyes-völgyes látkörével igazán elragadóan szép. Nem zord, de szelíden regényes. Fiatal erőhöz való az ily kezdemény. Kitartó munka, csüggedetlen remény s önként érthetőleg szükséges nagy költekezés, habár nélkülözéssel vagy áldozattal jár is. Becsülésre méltó eredménye és emléke a kitartó szorgalomnak és ügyességnek. A közel vidéken nemigen van ehhez fogható szép szőlőtelep. Kocsin mentünk oda Vadászy Palival. Gyalog jöttünk vissza estefelé. Mindig lefelé vezetett utunk, de egy kissé hosszú volt; az én erőtlenkedő lábaim mégis meglehetősen kibírták.