Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

rom negyedrétbe hajtott ívre telt. Nem valami nagy kötet lesz nyomtatásban. Utolsó részét alkotja 1848-ból és 1849-ből néhány költemény. Nem tudom igazán, helyes-e azon idők harcias kiáltását és borongását jelen napjaink vásári zajába vegyíteni. De múlt évben 48-49-i verselgetésemet forgatva, a most javítgatva fölvetteken kívül, mind elégettem. Ezeket a magam egyéni visszaemlékezései miatt is sajnáltam elhamvasztani. E hó végén Budapestre szándékozom. Elviszem magammal, s ajánlani fogom a „Franklinnak". Az igazgató közelebbi ottlétemkor kilátásba helyezte ennek kiadását. Szeretném, ha egyúttal összes költeményeim örök tulajdonjogát is hajlandó lenne átvenni. A fővárosban óhajtanék részt venni október 1-én és 2-án a „Prot. Irodalmi Társaság" ülésén és az „Orsz. Ref. Lelkész Egyesület" kongresszusán... Többek közt lesz-e valami hullámzása annak a kőnek, melyet nemrég Zsilinszky Mihály tüzes, támadó, izgató elnöki beszédével a bányai ev. egyházkerület közgyűlésén a kútba dobott? Nem tudom. Gyulai vendége lehetek-e ama napokban? Sándor utcai lakásában otthon lesz-e már akkor, vagy még mindig Leányfalun időzik? írtam neki, de választ alig remélek. Tegnap sem volt valami kellemes időnk, de ma már sokkal hidegebb, nyugtalanabb, sivár, szeles. A port fel-felkavarja az utcán. Reggel nyolc óra tájban 8 Ré. fok meleg volt, most tizenkét óra felé is csak 13 fok. A rég tartó szárazság miatt eső után eped a föld. Különösen a mindenfelé szép termésnek mutatkozó szőlőre volna nagyon kívánatos: a szőlő héját gyöngítené, húsát puhítaná. S ha ezután a szüret elkövetkezésig jó érlelő meleg napok járnának, remélni lehetne, hogy nem csak mennyiségileg, de minőségileg is jó borral ajándékozna meg ez az esztendő. 1908. szeptember 15. Szép, csendes, napfényes őszi nap. De a meleg már hűsre hajló. A tegnapi zord szél megszűnt. Néha-néha meglebbenti szárnyát, de már csak nagyon gyengén. A délelőttem jórészt egypár levél megírásával telt. írtam P. Erzsikének és Csernák Bélának válaszul a tőlök kapott levélre. Különösen kedves volt az Erzsikéé. Annyi melegség irántam, oly érdekes kiterjeszkedés a maga körében minden apró részletre. A férfiaknál jobban értenek a nők a kellemesen csevegő levélíráshoz. Rendesen több a mondanivalójok, s repkedőbb a kedélyök. Neki különben is olyan a helyzete, hogy van elég figyelemre, sőt panaszra méltó élménye. Én ez évben különösen lábam erejének hanyatlását veszem észre. Emiatt már elmaradok a hegyre gyaloglástól s ott a temető látogatásától. Pedig eggyel több ok volna rá, mióta testvérem két hónappal ezelőtt szintén odaköltözött. Nincs itt semmi teendőm. Ami egypár apróság volt, elvégeztem. Délután öt órakor elutazom, s majd csak jövő hét végén látogatok ide ismét. 1908. szeptember 26. Szőlőmnek már jobbára megéredett csemege faját tegnap leszedtem: a piros és fejér gyöngyszőlőket. Két jó kézikosárral telt. Talán még félannyi lesz, amit tíz-