Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Soha annyi gyermeket, mint amennyi itt zsivajog! S legtöbb az én lakásom körül. Űzik versenyezve a diabolót, ezt a felhajigáló és lekapó játékot. A játék új, de a gyermekek - úgy látom - többnyire az O Testamentumból valók. Mintha ez a szerény telep a két szélsőségnek: az öregeknek és a gyerekeknek szolgálna menedékül. No aztán közbe esik a középszerűség. Legközelebb valaki egyik lapban a szójátékok értelmetlenségéről írván fölemlítette, kivételesen mint értékest, ezt a németet: „Die Eifersucht ist eine Leidenschaft, welche mit Eifer sucht, was Leiden schafft." De efféle számtalan van magyarul is. Úgy látszik, könyörülni akar az idő. Ma reggel már tiszta, derült, napfényes. A tiszta bércek mögött itt-ott mutatkozik egy-egy ébredező felhőcske. A gerlachfalvi csúcs katlanjából csaknem teljesen eltűnt a hó. Egy kis vékony sár látszik még. Amit a nap nem bírt, elvégezte ott az eső. Átmegyek Füredre elkölteni ott a búcsúebédet, s búcsút venni a társaságtól. Tátraszéplak 1908. augusztus 21. Elbúcsúztam tegnap a füredi uraktól. Magok is útra kelnek holnapután. Talán csak az egy Darányi miniszter marad még tovább, ha az idő jóra változik. Mindnyájan a legmelegebb üdvözletet küldik általam Horváth Lajosnak: Darányi, Tarkovics, Nagy Ödön, Szabó Guszti. Azon remény és óhajtás nyilvánítása mellett váltunk el, hogy a jövő évben ismét találkozunk itt, ha sorsunk engedi. Oda és vissza könnyen sétáltam az egész napon kitartott kedvező, szép időben. Ma is gyönyörűnek mutatkozik. Úgy látszik, eltávozásom után következnek az állandó szép napok, mint már egyszer történt. Holnap tehát elutazom, amit bizony óhajtva vártam. Ma délután összerakosgatom holmimat, megtoldva három Erika-bokrétával a már előbb beszerzett apró emléktárgyakat. A vendégek sora is, úgy látom, nagyon megritkult. Az ősz közelsége nemigen csalogatja már ide az embereket, kivált az időjárás elhírlett zordonsága miatt is. Kevesebbet sétáltam fent az erdőben, mint más években szoktam. - Vannak vonalak, melyeken egyszer sem fordultam meg. Nagy elhatározásra volt szükségem, hogy eddig itt maradjak. Tátraszéplak 1908. augusztus 22. Készen vagyok az indulásra. Az idő eléggé kedvezőnek mutatkozik. Az Erikából három oly óriás bokrétát kötöttek, hogy aligha elhelyezhetem. Több örömmel megyek, mint jöttem. Örömmel azért, hogy mehetek. Nem is merek azzal búcsúzni, hogy jövőre ismét látjuk egymást. Csak Arany Jánossal végzem: Isten veled Karlsbad (Széplak) szép tája! Örökké az ember nem állja, stb. Alás'szolgája!