Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Jegyzetek
„Kóvályog még a fejemben valami az elesett magyar hősök jeltelen sírjairól" - Az Élő halottak c. költeményt a Budapesti Szemle közli (1916, 166. kötet, 473. szám, 291-292). Lásd még: LÉVAY 1925, 84-85. 1916. febr. 14. „kínoktól elgyötört betegünk" - Ozv. Tóth Lászlóné Csernák Judit. „Ilka és Róza" Csernák Ilona és Nyusztai Róza. 1916. márc. 21. „Formába öntöttem egy rövid költeményt" - Az Élő halottak c. költeményről van szó. Lásd az 1916. febr. 11-i naplófeljegyzést és a vonatkozó jegyzetet. 1916. máj. 1. „Szegény, szegény, szerencsétlen Ilonka!" - Takaró Ilona. 1916. máj. 18. „Ma új végrendeletet írtam." - A végrendeletet szövegét lásd: Reggeli Hírlap, 1918. dec. 25. 1916. máj. 27. „május 25-én temették Budapesten Görgei Artúrt" - Lásd Lévay Görgey Arthur síremléke c. epitáfiumát (= LÉVAY 1925, 97.). 1916. jún. 5. „Fel is jegyeztem azt a Szentpéteri üres fészekben" - Lásd az 1896. aug. 7-i naplófeljegyzést. „később Görgei Arthur fényképével ajándékozott meg engem" - A naplófeljegyzésekhez mellékelt gépiratos szöveg betűhív átirata a Görgei-fénykép (HOM HTD 53.248.19.) hátoldalán található Görgei-autográfnak: Túloldalon látható - millenáris kapuörnők állítása szerint - bájosan sikerült fényképemet fogadja emlékül szeretett és tisztelt barátom: Nagyságos megbőgött kapujú Lévay József úr, nyug. borsod megyei alispán, de - hál' Istennek! - nem nyug. (sőt még egyre jó izüen rimelő) poéta laueratus, akinek miskolczvárosi vendég szerető lakásán, Gyulai Pál kritikus szemeláttára, a legideálisabb thealébe fullasztanom sikerült minden földi nyomorúságot, szomjúságot és étvágyat egyaránt. Visegrád, az első millenium idejében Görgei Arthur a licentia poetica határtalan országában valami sziklaféléhez lánczolt kir. sas. 1896. okt. 15. 1916. jún. 25. „Szinte pepecselő munkába került formába önteni arról a kecskéről, melyet egykor Tátraszéplakon láttam" - Lásd az 1903. aug. 3-i naplófeljegyzést. A Tátrai doktor című költemény megjelent: LÉVAY 1925, 86-87. 1916. júl. 9. „húsz darab igen szép gömbakácfát ültettem" - Erről részletesebben lásd: HORVÁTH 1989, 171-172.