Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Tátraszéplak 1908. augusztus 18. Királyunk születésnapja. Itt is megemlékeztek róla. A nagyobb villák nemzeti színű lobogókkal vannak díszítve. Egyéb jele a megemlékezésnek ezen a csendes, egyszerű telepen nincsen. Ebben is mennyi az őszinte kegyeletes érzés azoknál, akik látják? Azt csak az Isten tudja. Felül veres, alul zöld, középen a fejér föld. De mily sok fekete gyásszal, mily sok sötét szenvedéssel írta tele a nemzet azt a fejér földet! Őfelsége ma tölti be élete hetvennyolcadik évét. Mit érezhet, ha e hosszú időre visszatekint? Olyan ítélőbíró-e őbenne is a lelkiismeret, mint más közönséges halandóban? Kiegyenlítve látja-e a sors bőven tapasztalt csapásai által a múltban elkövetett tévedéseit vagy bűneit?! Hagyjuk arra a megítélést, aki a lelkiismeret fölött is a legfőbb ítélőbíró. Tegnap este képes levelezőlapot kaptam dr. Derczeny Imrétől. írja, hogy Poprádon hált, s meg akart engem látogatni de annyira kínozta az asztma, hogy vissza kellett térnie... Nem értem az ő útjait. Ma intézkedtem, hogy a jövő szombattól, aug. 22-étől kezdve lapjaimat már Miskolcra küldjék. Ezzel egy füst alatt elküldtem a „Vasárnapi Újságnak" O is elment című versemet, melyet a minapokban írtam a múlt hó 8-án elhunyt testvérem emlékezetére. Szinte árnyékoldala a költeménynek, hogy abban nem annyira őt gyászolom, mint inkább magamat. Levelezőlapon üdvözöltem ma egypár sorban P. Erzsikét is, egyikét azon keveseknek, kik az én szívemhez mai napig s régóta közel állnak. Ha jól tudom, ő is ma tölti be életének hatvankettedik évét. Pár óra múlva, ha ez a komor idő csak annyira is kedvez, hogy nem esik, átsétálok Új-Tátrafüredre holmi apró emléktárgy beszerzése végett. Rám nézve mindig nagyon kellemetlen föladat. Tegnap óta már csak egyedül ebédelgetek asztalunknál. Alexy János, vasúti felügyelő tegnap reggel visszautazott Budapestre. Semsey Andor oly későn jön, s én oly korán megyek, hogy nem találkozunk. Mint mondja, ő is útra kel holnap ha igaz. így lesz aztán itt is lassankint „puszta a Béla udvara". Tátraszéplak 1908. augusztus 19. Minden végeznivalómat elvégeztem. Eléggé kedvező időben átsétáltam ÚjTátrafüredre. Bevásároltam az apró emléktárgyat, kilenc darabot, kilenc atyafinak huszonhét korona értékben, s kényelmesen visszasétáltam. Este aztán, megérkezésem után, megint volt itt részem a nyugati égbolt szemlélésében. Most nem volt oly teljesen tiszta a lehanyatlott sugarak által megvilágított ég-alj. Fellegek úszkáltak rajta itt-amott. De nagy részben kilátszott, hogy ott