Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

****** •Ï^AMLÀ^A.' *y» S 5. /1 levélhez mellékelt Két orvos című Lévay-költemény A közelgő Karácsony három napos ünnepét itt fogom tölteni Miskolcon. Ezelőtt mindig, de mindig Szentpéteren töltöttem, kegyeletes kis „fészkemben" rokonaim és emlékeim közt. Eljött az idő mindenféle akadállyal, hogy el kell maradnom a kedves alkalomtól [...] Feljegyzésre méltó az a csudálatos fordulat is, hogy a napok óta halálérzés gyötört, nagybeteg szegény Juci ismét visszatért az életre. És hanyadikszor: most már valóságos csuda az, egy ismétlődő feltámadás! Szomorúsággal vegyes öröm ez. Betegsége olyan, melyből nincs menekülés, sőt a fájdalmaktól szabadulás reménye sincs. Mily kilátás ez tovább folytatására egy vigasztalan életnek! Miskolc 1916. december 28. Karácsony második napja. Harmadiknak is lehetne mondani, mert tegnapelőtt is ünnep, vasárnap volt. A szentpéteri régi kegyeletes ünneplések jutnak eszembe. Akkor kedves, nyájas családi körben; most itt egyedül hallgatag szobámban, de - hála Istennek! - tűrhető lelki, testi állapotban. Tegnap ebéden Juciék vendége voltam. A nagybeteg kívánsága, hogy ma is ott legyek. Szinte bizonyos, hogy vele nem fogok ünnepelni több Karácsonyt. Rövid pár hétig tartott kissé javuló állapota, mert ismét rendkívül hanyatlik, gyengül. Szomorúság látni szenvedését. Gyötrelmes az az aggodalom, mellyel szinte naponkint várom a kikerülhetlen végzetet: inluctabile fatum.