Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

szagunkban, talán a többiekében is, napról napra összébb szorulnak a megélhetés módjai és eszközei. Közelítünk a közélelmezésben a közéhezés felé. Az Arany születésének századik évfordulójára ígért költemény nyugtalanít. Nehezen megy. Inkább csak törekvés jár velem, nem a régi ihlet. Pedig nem lehet valami jót alkotni „invita Minerva". Miskolc 1916. december 20. A régóta folyvást enyhe, esős, ködös, homályos időjárás tegnap megemberelte magát. Reggeltől kezdve csaknem egész nap szakadt a hó, nagy tömeggé szaporodott, és nem olvadt el, sőt két-három fokos hideg mellett még ma is tart. Vajha be is állana már a rendes tél, melynek már eddig csak a vizes arcát láttuk! Nyomasztó volt a kedélyre, alkalmatlan a munkálkodásra különösen a szobában. Legtöbb[ször] egész nap sem bírtam emiatt egy sort sem olvasni vagy írni, ami most már az én elgyöngült szememnek még napfény mellett is nagy feladat. Nemigen töltök mostanában valami tevékeny vagy nyugodt napokat, sőt éjeket sem. Küzdve küzdök azzal a költeménnyel, melyet ígéretem szerint a „Kisfaludy Társaságnak" Arany születése századik évfordulója ünnepére kellene írnom. Ily makacsnak talán egyszer sem találtam a Múzsát. Úgy érzem, mintha már teljesen kialudt volna belőlem az ihlet. Szorgalmasan darabonként össze nem illő egyes versszakokat faragcsálok. Különös, hogy legelőször a költemény legutolsó versszaka alakult ki nálam. Átgondolt, egységes, rövid kompozíció helyett hosszú, terjengős, dirib-darab részletekkel törődöm. Éjjel-nappal nyugtalanít. Már szinte bánni kezdem az elhamarkodott ígéretet. Ha végrehajthatom, csakugyan ez lesz az utolsó barátkozásom a Múzsával. ^si tr^-r*. ^io-opt M*—* t**t+A *« »^v- r-A «^*- 'L^Aj 54. &<^. LeWy /eye/*? t/kítószy ítí/ne Benedikty Irmához