Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

csak Szentpéteren is az ott levők többé-kevésbé elszomorító helyzete, különösen az a megrendítő, súlyos csapás, mely a két fiú miatt V. P. családjára oly megdöbbentően lesújtott. Itt pedig gyakori szemlélése egy sírja felé enyészve közelgő kedves nő rokonomnak és ennek a szerencsétlen, epileptikus, árva leányka unokahúgomnak! Mindezt bölcs nyugalommal kellene látnom és tűrnöm; próbálom is azt, de a próba gyakran váltakozik az elszomorodással. És itt a háznál ez a meg-megújuló botrányos perpatvar, melyet a tőlem néhány nap múlva búcsút vevő régi házgondozónőm házsártos természete ismételve elkövet!... Mindezek és az effélék jó volna, ha nyom nélkül visszapattannának a férfiúi kebelről, de „gutta cavat lapidem". Több idő óta foglal el és fáraszt egy igen érdekes könyv olvasása: Görgey Arthur ifjúsága ésfejló'dése. Bámulatos dokumentumai e ritka egyéniség és nagy jellem képződésének. Szinte regényes. Lapozgattam azt már mint kéziratot Görgey Pistától. Gyönge szememmel fölötte nehezen haladok az olvasásban. Miskolc 1916. augusztus 5. Mióta rendelkezésem folytán ezelőtt öt nappal végleg kivonult tőlem tizenhat éven át volt házgondozóm, Szarkáné, tiszta csendes, nyugodt körültem a levegő. Fékezhetetlen, dühöngő, veszekedő természete különösen ápolónőm ellen forduló s meg nem szűnő botrányos veszekedéseivel ingerelt, bosszantott engem. Férjével, a hím Szarkával együtt az alacsony, durva lelkekhez tartozott, kiktől már maga a természet megtagadta a jobb és nemesebb tulajdonságokat. Mint nyomorult, szegény napszámosok kerültek hozzám. Az embert csakhamar megyei hivatalszolgának szereztem be, majd hivatalszolgának a pénzügyigazgatóságban. Koldusokként jöttek hozzám, s most urakként távoztak. Csak a havi kölcsönben nyolcezer koronát vettek föl. És a hála buta haragban nyilvánult. Az úr még csak búcsút venni sem nyitott be hozzám. Elvégeztem Görgey Arthur ifjúsága nagy könyv elolvasását. Rendkívül érdekes tüköré egy csudálatos nagy jellem és szellemi tehetség fejlődésének. Megbecsülhetlen adatok a hivatott életíró számára, egyszersmind „aere perennius" emléke és bizonyítéka a Görgey Pista legendába illő szeretetének. Miskolc 1916. augusztus 14. Népes család soha sincs baj nélkül. A nagy szám között hol egyiket, hol másikat látogatja véletlen csapás vagy lassú hervadás. Most éppen, a többi közt, egyik unokahúgomra, özvegy Bodnár Istvánné - Juliskára került a sor. Tartós nyavalygás után nemrég szívtúltengést ismert föl nála az orvos. Ez volt Tompának is irtóztató, végzetes betegsége. Tegnapelőtt pedig Budapesten végeztek rajta operációt a nyakán támadt veszélyes daganat eltávolításával. Szerencsétlen! Mi jövő vár rád? Körül vagyok véve szenvedőkkel. Nem kevéssé zavarja kedélyem nyugalmát. Ehhez járul a magam baja is, mely néhány nap óta különösebb bal oldali fájda-