Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

zápor ömlött, mely, mint mondják, különösen a szőlőkben ismét kárt tett. „Isten kezét mutatja." 1916. július 16. Tegnap értesültem részleteiről annak a rendkívüli csapásnak, szinte összeomlásnak, mely V. Pali családjában lesújtott. Fiók, Dezső, az edelényi fiókbank hivatalnoka döntötte azt reájok, akit hivatalnok társaival együtt terhel a felelősség azért a sok ezer - 60-80 ezer - koronáért, melyet ők szívességi váltókra kikölcsönöztek, mely váltók fedezésére a hitelezőknél semmi alap nincs. Egyik felelős hivatalnok, a fő hibás, a harctéren elesett, és vagyona nem maradt; a másik életben van, de szintén vagyontalan. Az egész teher a D. nyakára vagy ő helyette atyjára zúdult. Egész vagyonok, egész életök keresménye belepusztul. Mi lesz velők? - a jó Isten tudja. Kimondhatatlan sajnálom őket, mind a két fiók csak terhet, aggodalmat borított rajok. Vádolom és kárhoztatom a könnyelmű, szinte bűnös gyerekeket, akik szüléik áldozatos szeretetét így hálálják meg. Rekkenő, szinte égető hőség uralkodik néhány nap óta. Eső után eped a szomjú föld. Gyakran sétálok kertem árnyékos fái alatt, de mindjárt elfáraszt a séta, pedig egyébként már régóta igen tűrhető az egészségem. A szellem pihen, teljesen gondolat nélkül vagyok. Hiába próbálok emelkedni. - Mióta itt vagyok, minden délután bőven vendégel a kertem friss málnával. [... ] 1916. július 27. Egyhangú órák, egyhangú három nap. Az idő egy része délig is, délután is alvással telik. Kedélyem nyomott, az itteni családi viszonyok nemigen üdítők, szemeim rohamos gyengülése pedig még a hírlapok olvasását is szinte lehetetlenné teszi. Egyedüli menedékem most is csak a kert. Ott járok-kelek vagy pihengetek, üldögélek néma szemlélődéssel gyönyörködve a sűrű zöld lombos környezetben. Meglepő néhány almafám szinte dúsnak mondható termése. Ha le nem hull, egész télre elég lesz nekem. De minden más gyümölcs teljesen hiányzik. Egy-két szép rózsa még most is gyönyörűen virítva mosolyog rám. A háború miatt mindinkább szorongató az állapot itt is. Hiány a legszükségesebb élelmiszerekben, egyeseknél csaknem éhínség, általában a kibírhatatlan drágaság. És hogy növekedjék a nyomor, a szarvasmarhák közt uralkodik a száj- és körömfájás, mely miatt akadályt szenved a tej fölhasználása. Pusztít és nagy károkat okoz a sertésvész is. Mondják, hogy eddig már száz darab sertésnél több hullott el. Sajnos ver az Isten mind a két kezével. Nyugtalanít, hogy nem találok lakót itteni házamba. A régi mostani Miskolcon marad mellettem, honnan tizenhat évi együttlét után tűrhetlen természetű takarítóm el kellett bocsátanom... Az esti vonattal visszautazom. Miskolc 1916. július 29. Nem kevéssé zavarja nyugalmamat ez idő szerint a körültem folyó események és tárgyak szemlélése, melyek közül némelyik közvetlenül is érdekel. Már