Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

jövőben módom? Nem tehettem a rossz idő miatt, de főképpen régóta gyötrő meghűlésem miatt, mely igen elgyöngített és óvatosságra int. Ez éjjel alig aludtam valamit, állandó bajomhoz még gyakori erős köhögés is járult. Eltűntek azok a jóleső érzelmek, melyek régi látogatásaim alkalmával itt mindig fölébredtek szívemben. Valami örömtelen, egyhangú, bágyadt közelgés az én hosszú utam végéhez. Gyönyörködni akartam gyümölcsfáim virágzásában. A mostoha időjárás még mindig késlelteti. Körtefáim általában nem is fognak virítani, almafáimon látszanak itt-ott a szendergő apró piros bimbók. Látni óhajtom, ha teljesen kivirítnak! Mit tehetek? Előveszem szüléim régi, ócska imádságoskönyvét, a Szikszai „tanításait" és a Zsoltárokat. 1916. április 25. Egy idő óta gyakori témája a hírlapoknak a sárospataki főiskola teológiai- és jogakadémiájának Miskolcra áthelyezése. Az akadémiai tanári kar terjedelmes emlékiratot adott ki és terjesztett el e tárgyban. Minden lehető tetszetős okokat és körülményeket felsorol az indítvány mellett. A legfőbb, szinte egyedüli ok, hogy Miskolc nagyobb, míveltebb város, mint Sárospatak, s szinte biztosítja a tanulók nagy számát, melynek hiánya miatt évek óta sínylik az akadémia. Én mindeddig nem foglaltam állást ezen ügyben. Megvártam a pro és contra vélemények kifejlődését. A védők nyilatkozatai nem nyújtanak többet, mint maga az emlékirat, az ellenzők sok újat és nyomós meggyőző okokat és körülményeket Patak mellett. Azok és a helyi viszonyok ismerete most már engem is meggyőztek a fölvetett indítvány káros és tarthatatlan voltáról. Hatalmas, terjedelmes cikket írt az indítvány ellen a „Budapesti Hírlap" húsvéti számában Waldapfel János dr. Egyformán megnyeri az észt és a szívet. Valóságos öngyilkosságnak mondja a tervet. Az elsatnyulás okát főleg a tanárokban látja. A tanulók irányában nem használják föl helyzetöket úgy, amint kívánatos volna. Már előbb felszólalt a „Sárospataki Ref. Lapokban" dr. Finkey Ferenc, később ugyanott még alaposabban Péter Mihály Azt hiszem tehát, nyugodt lehet a régi nagy ősalapítók szelleme: nem fogja őket háborítani az utódok kegyetlen és kegyeletlen tévedése. Holnap estig akartam itt maradni, de nemigen csábítnak a körülmények, változó időjárás és egyebek. Sétálgatok, mikor lehet, kertecském hosszú ösvényén. A múltkor megmértem, azaz megléptem a hosszat: épp kétszáz lépés volt. Gyönyörködöm a sűrű zöld fűben és a most erősödő zöld lombokban. Itt-ott bújni kezd azok közt egy-egy pirosodó almavirág. Dús virágzásra sincs kilátás. A ma esti öt órai vonattal visszaindulok Miskolcra. Miskolc 1916. április 28. Négy nappal ezelőtt jöttem ide vissza Szentpéterről, hol a húsvéti ünnepeket töltöttem. Nem találtam remélt örömet az ott időzésben kellemetlen időjárás, gyöngélkedés és más egyebek miatt.