Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Itthon újabb meglepetés várt reám. A jóságában kifogyhatatlan Patay Gyuláné Szathmáry Király Anna hat üveg finom mádi szamorodni bort küldött nekem Budapestről, az országos mintapincéből. Igazán nem tudom, mivel érdemeltem ki nála ezt az ismételve megújuló különböző szívességet és figyelmet, s nem tudom, mi módon viszonozzam. Költeményeim négy díszkötetét küldtem neki tegnap Budapestre „az emberbaráti jótékonyság példaképének hálás emlékül". Ma reggel az a különös eset fordult elő az én rendes bajom kezelésében, hogy a rendes időpontban nem lehetett engem megszabadítni a vizelettől. Várnom kell. Nem tudom, mi történik. Hiszen lassankint valaminek már történnie kell a bizonyos felbomláshoz. Szemeim is napról napra gyöngülnek. így aztán rám nehezedik az üres idő halmaza. Igyekszem megnyugvással tűrni. Rendkívüli arányban növekszik napi költekezésem, pedig ugyancsak vigyázok, hogy a nélkülözhetetlen dolgokra költsék. Azt hittem, hogy április hónap a lehető legolcsóbb lesz. S íme, szinte a legdrágább lett. Hatszáz koronát is meghalad. Igaz, hogy váratlan kiadások is fordultak elő: így a Húsvét-ünnep. Az ily ünnepek nekem mindig drágák szoktak lenni. Nagy vigyázattal kell költekeznem, hogy elhelyezett pénzem tőkéjéhez nyúlni ne kényszerüljek. Itt van a negyedik hadikölcsön is. Nagyban igényli, sőt követeli a hazafiak áldozatkészségét. Most már mégis el kell tartózkodnom a további részvéttől. A három hadikölcsönbe fektettem összes készpénzemnek éppen egyhatod részét. Szükségesnek látom, hogy ami így takarékpénztárban maradt elhelyezve, mindenkor szabad rendelkezésemre maradjon. Miskolc 1916. május 1. Szegény, szegény, szerencsétlen Ilonka! Most örülne élete tavaszának. Neki is kínálkoznak az ifjúság múlékony örömei, de ránehezült a végzet, hogy ne élvezhesse azokat. Szervezetébe fészkelte magát a betegségek egyik legborzalmasabbja, az epilepszia, melyben talán bűnös maga az iszákos apa is... Eléggé szép lelki és testi tulajdonokkal volna megáldva. Azok segítségével teljesen szegény sorsához képest boldogulhatna is önfenntartásában, melyhez apja most már semmivel sem járul. De a betegség bizonytalan időnkint, egyszerre minden előjel nélkül fel-fellépő rohama nehézzé, szinte kétessé teszi a szegény gyermek haladását, megrendíti bizalmát és reményét a jövő iránt, melyet pedig ő most éppen a szerelem bűbájos színeivel festeget magának. Egyik rég elhalt nővérem unokája. Néhány év előtt sikerült nekem őt itt Miskolcon a „Takarékpénztárnál" foglalkozáshoz juttatni. Kitűnő, értelmes, szorgalmas munkás. Keresete nyomorult körülményeihez mérve csekély. Sokat kell nélkülöznie, szinte éheznie is. Örömest segítem egyben-másban. De megnövelte a szükségeit az, hogy nyomorult sorsa mellett is bele kellett élnie magát az őt környező társadalom levegőjébe. Végzetes baja néha gyakran meglepi, legtöbbször csak gyönge mértékben, otthon, a hivatalban, néha az utcán. Az ily öntudatlan, gyönge roham néhány percig tart, aztán rögtön rendes az állapot, folyhat a munka. De a teljes, erős roham