Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Gyönyörködni jöttem a gyümölcsfák virágzásában és a zöld pázsitban. Nálam még most csak néhány ringlót fa virít, körte-, alma- s egyéb szilvafa csak leveleit kezdi hajtani. A szomszéd kertek vörös szilvafái már egy megható fejér tejtengert mutatnak a levegőben. Azt hiszem, ha tíz-tizenkét nap múlva a húsvéti ünnepekre ismét idelátogatok, az én kertemben is több látni- és gyönyörködnivaló lesz. Azonban gyümölcsterméssel akkor sem, most sem biztathatom magamat. Tegnap, április 11-én lett volna a holt betűk szerint az 1848. évi törvények szentesítésének nemzeti megünneplése. Holt betűk. A nép a 48-hoz kötött eszméket és nemzeti törekvéseket folyvást csak március 15-én ünnepli. Nagyobb helyeken április 11-én néhány hivatalnok vonul ki - kortességszerűleg. - Itt, úgy hallom, az egész ünneplést csak a városházán kitűzött egy nemzeti zászló jelentette. Pedig itt is volna elég különféle hivatalnokszemélyzet. Ez az általános föl sem vevés vagy visszavonulás szinte dac színében tetszik fel. Most itt e néhány nap alatt sok egyebet csak ebben a kis „fészekben" tartózkodásom érzése pótolt. Néhány óra múlva visszautazom Miskolcra. Miskolc 1916. április 20. így már csakugyan feltáma[do]tt a Krisztus! Az a szegény beteg irtózatos kínok közt sokáig vergődve, minden mutatkozó jel és előkészület szerint valósággal a halál karjai közt feküdt. A körüllevők is minden pillanatban várták a véget. És, íme, csudát tett a hatalmas Isten! Nem aludt ki a mécses, lassankint újra fellobogott. Hetek óta életre kelt a reménytelen beteg. Legyőzte a halált. Napról napra erősödve s az ágyból kikelve él és mozog az élők között. Néhány nappal ezelőtt Patay Gyuláné Szathmáry Király Anna meglátogatott engem. Meglepő és megható az a különös részvét és rokonszenv, melyet irántam tanúsít és szavakkal is kifejez. Elhalmoz betegnek való apró küldeményekkel. Legközelebb szemem elgyöngülését említettem előtte. íme, tegnapelőtt átküld hozzám Calderonitól Budapestről rendelt öt szemüveget, hogy válasszak belőle! Ki kellett választanom és megtartanom emlékül a legkevésbé rosszat, mert az én rossz szememhez már csakugyan nem kapható jó szemüveg. Összes költeményeim megküldésével akarom viszonozni jóságát, amely jóság őnála kiterjed számtalan szenvedőre. Holnapután délre szándékozom, ott akarom tölteni a húsvéti ünnepet s részt venni a templomi istentiszteleten, ha egészségi állapotom megengedi. Az időjárás ugyan nemigen csalogat. Szinte az egész áprilisban minden nap esik. Olykor derült, holdvilágos éjjelünk van, de nappalra mindig elkeseredik. így talán otthon is csak a szobában kell mélázgatnom a régi, kegyeletes emlékekkel... Most éppen egészségemre sem mondhatok valami jót. Mindig jelentkezik a már elvénült gépezetben hol itt, hol ott valami hiba. 1916. április 23. Húsvét első napja. Tegnap érkeztem. Csúnya, sáros, esős, kedvtelen idő. A nap csak néha villan ki a fellegek közül. Azzal a szándékkal és vággyal jöttem, hogy templomba megyek, s járulni fogok az úrasztalához. Ki tudja, lesz-e még arra