Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1916. januar 9. Most veszem hírét a ma reggeli helyi hírlapban, hogy Mocsáry Lajos tegnap, szombaton reggel Andornokon nyolcvankilenc éves korában meghalt. Régmúlt időm emlékei fűződnek hozzá. Néhány évig alispánja volt a megyének, s én mint főjegyző hivatalos érintkezésben, de politikai tekintetben folytonos ellenkezésben álltam vele. Vérbeli, szinte elkeseredett vezére volt a „függetlenségi pártnak", sok évig elnöke, mint képviselő, az országosnak is. Elvei mellett makacs, társas érintkezésben hideg, nagy műveltségű szónok. Sok év óta teljesen visszavonult a közélettől főleg siketsége vagy nehéz hallása miatt. Gondolom, talán meg is utálta azt. Úgy hallottam, hogy öreg éveit folytonos írogatással töltötte. Politikai tartalmú egypár könyve figyelmet költött annak idején. Nem volt benne mód, hogy lélekben közelebb férkőzhettünk volna egymáshoz. Mint bírálhatta meg pályafutását, ha közviszonyunk fejlődését látva végnapjaiban visszatekintett törekvéseire? A nagyon öreg ember már életében félhalott. Tegnapelőtt temették el Budapesten a fiatal Plány Ervint, aki a harctéren kapott sebeiben, egy hónapi szenvedés után, harmincegy éves korában hős halált halt. Közelről ismertem őt, az egészségtől duzzadó fiatal festőművészt és körülményeit. Hogy a legdrágábbért, a hazáért halt dicső halált, enyhítheti-e ez az öreg nagyanya fájdalmát, akinek ő egyetlen vigasza és reménye volt? Meleg részvéttel gondolok sorsára. Én is folytonosan féltő aggodalommal kísérem az én kedves beteg barátném szinte reménytelen állapotát. Évek óta gyötrődve készíti őt a természet az elköltözéshez. Most már csak egy halvány, bús árnyék az ő különben is vékony, gyenge alakja. Látom, nemsokára meg kell tőle válnom. Bölcselkedem az elmúlás felett, de mégis igen nehéz. Délben a „Korona" vendéglőben együtt ebédeltem Hegedűs István egyetemi tanárral, az én rendkívül élénk temperamentumú költőcimborámmal, aki már délelőtt meglátogatott. A „Közmívelődési Egyesület" fölkérése folytán előadást tart itt ma este a háborúról és a honszeretetről. Beszélgettünk a régi és új irodalmi viszonyokról. Nagyon csudálkozott (szinte nem is örömmel), hogy én még most is verset írok a „B. Szemlében" (Csokonai). Miskolc 1916. január 10. Most este kaptam a gyászlapot Mocsáry Lajos haláláról. Kilencvenedik évében hunyt el. Azt hittem, hogy nálam valamivel idősebb volt. Ma délután tették a családi sírboltba Andornokon. A gyászlapot húszan írták alá a hozzátartozók. Én ma küldtem részvétsorokat unokájának, az ifjú Mocsáry Lajosnak. Azzal végeztem, hogy a megboldogult a maga ideális elvei, küzdelmei és csalódásai után talán mégis azzal a reménnyel hunyhatta be szemét, hogy az isteni gondviselés szebb jövőt tartogat a mi harcban vérző hazánk számára. E sorok írása előtt néhány perccel vettem azt a hírt, hogy az évek óta élőhalott, szegény jó Csernák Pista a kolozsvári szanatóriumban tegnap meghalt. Meg-