Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

nulgattam a latin nyelvet, melyet később is magánszorgalommal és kedvteléssel ismergettem. Azért maradt meg fejemben ily sok mindenféle töredék, melyeknek idejegyzésével valóban semmi különös célom vagy okom nem volt. Csúful viseli magát december. Vastag köd nehezedik ránk minden nap éjjel nappal. Az eső is gyakori. Lucskos, sáros utcák, egészségtelen nedves levegő: terjesztője a különféle betegségeknek. Magam is még mindig csak lézengek. A természet is, az emberi társadalommal együtt, kiesett a rendes kerékvágásból. Miskolc 1915. december 17. Csak nem akar az idő a téli évszak rendes kerékvágásába térni. Úgy látszik, az egész december hónap ily ködös, esős, langyos lefolyású lesz, mely az egészségre is ártalmas. Rendkívül sok az influenzában szenvedők száma. Én magam is, még mai nap is, csaknem öt hét után érzem annak utónyomait: a rendkívüli gyöngeséget és az étvágy hiányát. Úgy látszik, a Karácsony-ünnepre is ily kellemetlen idő vár bennünket. Állapotom miatt mostantól ezt a nevezetes ünnepet sem tölthetem Szentpéteren. Talán ez az első eset, mióta Miskolcon lakom, hogy az ünnepről elmaradok. A jó természet engem sok mindennel megáldott, most már rendkívül hosszú idő után lassan mindent visszaszed tőlem. Nem is csudálom, nem is panaszlom. Szomorú kilátás jövőre, ha igaz, hogy jó tél csinál jó nyarat. Mert ez a tél, eddig legalább, se nem jó, se nem szép. A példátlan drágaság pedig nemcsak nem enged, de némely tárgyaknál még fokozódik. Ma értesítenek Szentpéterről, hogy ott nekem egy méter tűzifát tizennyolc koronáért szállítanak... Éppen most tárgyalja az országgyűlés „a drágulás elleni törvényjavaslatot". Nagy kérdés: lesz-e foganatja? Vagy csak majd később a külviszonyok önkéntes, természetes változása fog a bajon segíteni? Ernuszt Kelementől a napokban barátságosan emlékező levelet kaptam. Említi nem a legjobb egészségi állapotát, s hogy a nyolcvannégy esztendő nála is őrölni kezdi már az elkopott gépezetet. írja, hogy mindig kedvesen emlékezik „a Horváth Lajos, Gyulai Pál, Lévay József körére". „Bízik, erősen bízik ügyünk diadalában." Jólesik, hogy megemlékezett rólam. Horváth Lajos társaságában nemrég ismertem meg őt. Megszerettem lángoló, lelkes és okosan hazafias, rokonszenves egyéniségét. O is mindjárt bizalmas jóindulattal fordult hozzám. Szinte közös kapocs volt köztünk Horváth Lajos. Miskolc 1915. december 25. Karácsony első napját ünnepeljük. Én most azt itt Miskolcon ünneplem, talán legelőször most itt, mióta miskolci vagyok. Annak pedig éppen hatvanöt esztendeje. Ezt az ünnepet, valamint a többi kettőt is, mindig Szentpéteren töltöttem öreg szüleimnél, haláluk után rokonaim társaságában. Megszentelte a családunkban mindig uralkodó vallásosság, kegyelet s nálam a gyermekkori emlékezések... Most már nem engedte a kirándulást a rám nehezült nagy életkor, a rendkívüli