Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1915. október 1. Rendkívül érdekes választ írt nekem az én kedves poéta barátom, Kozma Andor arra a levelemre, melyben kértem,, hogy ismertessen meg engem az ő poéta testvérbátyjának, Bárd Miklósnak, valódi nevén Kozma Ferencnek közelebbi körülményeivel, életével. A válasz igen kedves, részletes életrajzocska lett, mely érdekes irodalomtörténeti adat lenne a költő Bárd Miklós pályájára nézve, ha valaha valaki leveleim között ily célra kezébe venné. Megemlékeztem erről pár héttel ezelőtt Szentpéteren írott soraimban is. A hozzám írott leveleket, ha legkisebb részben érdekesek is, évek óta gyűjtögetem, csomagolom, megőrzöm. Már egész halom nemcsak íróktól, de más rendbeliektől is. Éppen úgy semmi különös célom nincs a gyűjtéssel, mint a jelen soroknak és előbbi hasonló soraimnak irogatásával. Az én levelezésem írókkal, költőkkel sohasem volt irodalmi tekintetben tartalmas vagy értékes. Mindig csak aprólékos magánkörülményekre vonatkozott. Igen számosoktól őrzök leveleket, közöttök néhány igen szeretett barátomtól, elhunytaktól és élőktől. Ide jegyzem neveiket, mint eszembe jutnak: Arany János leveleit átvette, kiadta Arany László; Tompa Mihály leveleit adtam a r.szombati múzeumnak; Kazinczy Gábor leveleit adtam a s.pataki kollégiumnak. Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Görgei Artúr, Görgey István, Szász Károly, Vargha Gyula, Kozma Andor, Szily Kálmán, báró Eötvös Lóránd, Arany László, Herman Ottó, Vadnay Károly, Baksay Sándor, Concha Győző, Ábrányi Emil, Tomori Anasztáz, dr. Bayer József, Négyesy László, Szentkláray Jenő. Szávay Gyula, dr. Kiss Áron, Fejes István, Géresy Kálmán, Voinovich Géza = huszonhét. Ezek között örök álmot alszik tizenhárom. Miskolc 1915. október 10. Október 3-án és 4-én két kedves szüreti napot töltöttem a szép Ruzsinszőlőhegyen. Tiszta, meleg, derült őszi nap, dús termés, gyönyörű tájkép. Gyönyörködve szemléltem ezt a nagy szorgalommal és költséggel, szinte mintaszerűleg beállított, tekintélyes szőlőtelepet, mely finom faj gyümölcsfákkal is bőven el van látva. Bámultam különösen a hegy felső részén lévő nagyszámú, erős fejlésű törpe körtefákat. Hallottam, hogy az aljban, hová nem mehettem le, még szebbek, még számosabb a magas törzsű gyümölcsfák. Ezek is, amazok is már mind termők. Szomorún gondoltam mindezek fő-fő alkotójára, az évek óta élőhalott szegény Csernák Pistára. Neki csupán az alkotás öröme adatott meg, az eredmény élvezetétől örökre megfosztotta élete derekán a paralízis. Sic vos, non vobis mellificatis apes! A két napi szüreti gyönyörködésnek azonban én is megadtam az árát. Rendes bajos állapotom megbomlott, s mai napig sem bírtam visszajutni a tűrhetőbb rendes kerékvágásba. Emiatt kénytelen vagyok elmaradni Vadászy Palink szentpéteri szüretjéről is, mely holnap kezdődik, melyről talán egyetlen egyszer sem hiányoztam. Most már sok egyébről is el kell maradnom. A hosszú pályatér napról napra rövidebb.