Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

eredménytelen, futó játék. Fel-feltűnnek fejemben gondolatok, költői alakításra kínálkozó eszmék; szinte zendülésöket is érzem. De az ihlet perce, mint egy villanyszikra, átszalad rajtam. Színes buborék volt, elpattant. Arra, hogy egy jóravaló költeményt még nyélbeüssek, se reményem, se készségem. Bolondság is, hálátlanság is volna tőlem emiatt panaszkodni vagy keseregni, szememre terítni egész életem. Ezeket a sorokat is csupán időtöltés végett firkálgatom. Az utóbbi években már nemigen volt termékeny az én Múzsám. Kifáradt; nem is csuda. Az utóbbi hét év alatt (1909-1915) írott verseimet most rendbe szedtem, gyűjteménybe foglaltam. Az egész csak hatvanegy darabkára telt. A magam írása már régóta elreszketősödött, könnyen alig olvasható. Leírattam tehát a költeményeket, s rendezett kis gyűjteménybe foglalva összefűztem: Lévay József utolsó versei 1909-1915, Halálom után vegye hasznát valaki. A magam kéziratát, évszám szerint elkülönítve, szinte egy csomóba kötöttem. Küszöbön a felhívás a harmadik hadikölcsönre, amint cselekszi Németország is, Ausztria is. Meg fogja-e a nemzet érteni és érzeni, hogy a hozzájárulás nem annyira nyereséges pénzelhelyezés, mint áldozatos önfenntartási kötelesség? Az előbbi két gyűjtésből olyan forma tapasztalást hangoztattak, mintha a legtehetősebbek nem lettek volna, helyzetökhöz mérve, eléggé áldozatosak. 1915. szeptember 24. Most idejövetelünket (mert már mindig többes számban kell beszélni magamról, ápolónő nélkül ki sem léphetek szobámból), tehát idejöttünket szeptember 21-én nem üdvözölte esővel az időjárás, mint ezelőtt sokszor. Derült, hideg, szeles őszi napok járnak, oly hidegek, hogy fűtéssel kell enyhítenünk a szoba levegőjét. Összeszedtem kertemben, ami kevés gyümölcsöt adott ez a mostoha esztendő. A sok fáról mégis került annyi körte és alma, hogyha meg nem romlik, magamagamnak egész télen elég lenne. Pedig még két húgomnak is jutott belőle egyegy kosárkával. Igen érdekes, terjedelmes levelet kaptam néhány nappal ezelőtt Kozma Andortól. Kérésemre részletesen leírta nekem testvérbátyjának (Kozma Ferencnek), a költő Bárd Miklósnak egész életpályáját. Igen kedves, kerek életrajzocska ez, anynyival kedvesebb és igazabb, mert testvér írja a testvérről. Erdekeit engem ennek a sajátságos eredeti vonásokkal bíró költőnek közelebbi állapota, amint versei gyűjteményét egyhuzamban végigolvastam. A terjedelmes levél folyamában rólam is oly meleg szeretettel emlékezik Andor, melynek viszonzását én teljes mértékben érzem s éreztem, mióta őt közelebbről megismertem. Az ő jóságos, kedves egyéniségéhez vonzódom leginkább az írók közt. Levele, ha majd valaha valaki használni akarná, irodalomtörténeti értekkel bír. Tegnap megköszöntem neki. Holnap reggel visszamegyünk Miskolcra, visszük a gyümölcs egy részét. A beszállítási költség csaknem egyenlő a gyümölcs értékével. Ez éjjel és még ma is sokat szenvedtem a bajom miatt. Az itteni néhány napi szokatlan dús táplálkozás nem válik javamra. Most már majd csak a jövő hó elején vagy dereka felé látogatok ide Vadászy Paliék szüretjére, ha ugyan ki fogok oda juthatni.