Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

líd nyomás" Őfelségére, a bécsi népre, általában az osztrákokra. Mintegy előfutára bebizonyított hadi erényeink és önérzetes értékünk után majd a béke napján érvényesülni akarásunknak. Vajha megérhetném azt az időt, midőn a kivívott győzelem nemzetünk felé fordítja az igazság mérlegét! Nagyon kedvező híreket hallok az itteni aratás eredményére. Vannak egyszer földmívelő gazdák, akiknek búzatermése egyenkint 200 métermázsa felé közelít. A szőlő is eléggé bő terméssel biztat, bár arra nézve most félelmessé kezd válni a sok esőzés. Ez a vidék tehát élelmezés tekintetében nagy aggodalommal várhatja a telet. A folyvást tartó háború miatt itt is igen hiányzik a férfi munkáskéz. Az aratási munkánál, úgy hallom, orosz foglyok segítségét használták. Elmondhatni: veszett fejszének nyele fordult. Unalmas itt tartózkodás hírlapok olvasásával és a szokott dús ebédekkel tölt. Ez utóbbi nem mindig javamra. Gondolkozás, gondolat, érzés nemigen látogatott. A tétlenséget mentegetni igyekszem a kilencvenedik esztendőm közelgésével. Miskolc 1915. szeptember 12. Csakugyan végigolvastam egyfolytában Bárd Miklós költeményeit. Előttem áll egészben költői alakja és alkotása. Valóban megtaláltam egyes vonásait azon jellemzésnek, melyet róla Császár Elemér a „Budapesti Szemlében" magasztaló ismertetésében rajzolt. De olvasás közben folyvást éreztem a benyomást, mely megkapott, midőn olvasni kezdve a könyvet félretettem, mert botorkálva haladtam a versek közt, mint valami röges úton. Sok, sok van ott „invita Minerva" született darab, költőiség nélküli prózaiság, ritmus, összhang, világosság nélküli zakatolás, alkalmi értéktelenség. Szinte csudálni való, hogy amely Múzsa hangban, tartalomban, formában oly gyönyörű költeményeket tud az ihletés óráiban teremteni, minők a gyűjteményben itt-ott találhatók, miképp tud oly gyakran megfeledkezni magáról. Kijegyeztem ily szép tíztizenkét darabot, leginkább a költő szubjektív, legegyénibb világára vonatkozókat. Van az ő költészetében bizonyos eredetiség, erő és őszinteség. De egészben véve mégis mintha nem forrott volna ki teljesen. Sokszor nehéz a keze, nemigen válogatós az ízlése. Versformáiban is csekély a változatosság. Kifejezésében gyakori a keresettség, az erőltetés. Szép családi képei részvétre, szeretetre hangolnak. Maga emlegeti sajnálkozva, hogy őt csak negyven éves korában kezdte látogatni a Múzsa, hogy nem ismer nagyobb boldogságot, mint húsz éves korban lenni költővé. Sajátságos kedves színt vegyítnek költészetébe huszáréletének benyomásai és emlékei. Bárd Miklósban egy később felbukkant tagadhatatlan költői tehetséggel gazdagodott az irodalom. Miskolc 1915. szeptember 15. Gondolkozom néha magam felett olykor, mintha valami szellemi mozgásra serkentenének a meddő napok, De partra vetettek a nagy életkor hullámai. Itt úszni többé nem, csak egyhelyben pihenni és tengődni lehet. A munka ösztöne csak