Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

pasztáit férfi uralkodjék önmagán és fájdalmán. Ö még az este a tíz órai vonattal indul innen Kassára, ahova felesége, a kétségbeeső Irma még tegnap reggel elutazott. Isten oltalmazza őket! Miskolc 1915. augusztus 26. Vége felé közelít augusztus anélkül, hogy a kánikulát, a nyár derekát a megszokott, rendes és kívánatos meleg napokkal töltötte volna. Ez a hűs viselkedés a növényzet némely részére, különösen a szőlőre nemigen biztató. Pedig ez utóbbihoz nagy reményt fűztek az idén. A Múzsa búcsúja után 1909 óta írogatott verseimet évről-évre összeszedtem, s így egybegyűjtve, egy füzetkébe foglalva leíratom tisztán. A magam írása már oly gyarló, hogy nem akarom csupán eme külön-külön lapokra írott verseimet így hátrahagyni. Amint az egyes évek szerint elkülönített darabokat nézem, bizony nagyon is vékonynak, s évről évre csökkenőnek látom az eredményt. A most folyó évre már alig esik valami, s az is jelentéktelen apróság. „Kiapadt a vers kútfeje." Az egész kis gyűjteményt tekintve is alig találok néhány költeményt, mely méltó a fennmaradásra. Hiába is próbálnám, hogy újra buzogjon. Azt is alig várhatom, hogy „ha nem csordul, cseppen". A kopár jelent hintse be képzelt virágokkal a múlt idők emléke! Valamikor feljegyeztem, s papirosaim közt most akad kezembe sorozata az én igen csekély körű írói munkásságomnak. Oly célból jegyeztem fel, hogy majd elküldöm a „M. T. Akadémia" „Almanachja" részére. Itt maradt. Amint nagyjában ráemlékezem, a következő: Költemények, 1852; Emlékdalok (füzet); Összes költemények, I-H. kötet; Újabb költemények, I. k.; A Múzsa búcsúja, I. k.; Burns R. költeményei, fordítás, I. k.; Shakespeare-fordítás, öt darab; Moliére-fordítás, két darab; Kazinczy Emlény, 1859, I. k.; Báró Vay Miklós emléke, I. k.; értekezések, bírálatok különböző lapokban. Tegnapelőtt egy meglepő, kedves látogatóm volt: nőtestvére az én rokonszenves fővárosi orvosom, dr. Farkas Lászlónak: Farkas Mariska. Régen Gyulainál ismerkedtem meg a doktorral, s néhányszor igen szívesen látott vendégök voltam asztaloknál. Mariska megjelenése emlékeket költött. 1915. szeptember 6. A negyedik napot töltöm itt ma. Mikor elindultam Miskolcról, sűrűn esett az eső. Azóta sohasem szűnt meg, éjjel nappal folytatta egy-egy kis pihenéssel. Még ma is önti. Ezt már, úgy hiszem, sokallja is a még be nem takarított termény: szőlő, kukorica és egyéb. De ott fenn sem az emberek tetszése szerint igazgatják az időjárást. így e komor napokban az én itt mulatásom is kevés örömmel jár. Kertemben sem igen mélázgathatok. Lesnem kell egy-egy szikkadt pillanatot, hogy pázsitjára léphessek, mely most igen üde és kedves a szemnek. A gyümölcsről vagy gyümölcstelenségről jobb hallgatni. Ami mezgerleni való egy-kettő látszik is itt-ott, férgesen vagy rohadtan lehull. A hírlapok a közelebbi napokban tele voltak a törvényhatóságok küldötteinek Bécsbe felvonulásáról (szept. 2-án) írott áradozásokkal. Nagyon sikerült „sze-