Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1915. július 26. Javában foly az aratás, sőt itt, mint hallom, a búzára és rozsra nézve már véget is ért. Tegnapelőtt idejövetelem közben a vasútról nézve jobbra-balra a földeken nagyon sűrű kereszteket láttam. Itt pedig Szentpéteren valósággal dúsnak mondják a termést. Egy kis földmíves gazda nyolc métermázsa vetése után nyolcvanegynéhány mázsa búzát kapott. Egyéb terményekben is jó eredménnyel biztat a természet. Különösen, szinte kivételesen kedvező volt itt az időjárás. Kellő időben járt itt az eső. Tegnap is csaknem egész nap esett. De ez már sok is a jóból! Nem kívánja se az aratás, se a szőlő, mely most különösen dús terméssel biztat. Kertecském most már világosan mutatja gyümölcsét, amit mutathat: néhány darab körtét, még kevesebb almát. Ez utóbbiból két fácskáról nyári alma lekerült már egy kosárkával. De megmaradtak az üde zöld lombok, a sűrű zöld pázsit, az üdítő árnyék és a jövő reménye. Sédet atra cura! Bizony itt ül velem a fekete gond és aggodalom a haza sorsa felett. Mi lesz csakugyan és mikor a végdöntés a harcmezőn, ahol egy egész világ küzd ellenünk, s még ehhez csatlakozik embertelen viselkedésével a népszabadság hírhedett eszményképe, Amerika is. Talán éppen általunk akar csudát tenni az Isten! Itt mulatásomat alkalmasint meg kell toldanom egy nappal. Házamnál kőmíves apró reparációk szükségesek, melyeket szemem előtt szeretnék elvégeztetni. Ritka szerencse, ha végeztethetem. Embert kapni nehéz. 1915. július 27. Csakugyan itt kellett maradnom. Házam falának javítgatása még holnap is tart. Szemem előtt kívánom végeztetni. Hadd legyen még most is díszes külsejű. Jobban esik ránézni, s így tölteni benne olykor néhány napot. Nem háborgat az a gondolat, hogy mindazt jószerivel már az utánam következő másik vendég számára készítgetem. Úgy repül éntőlem a pénz, mintha szélnek volna eresztve. Oly véletlen kisebb-nagyobb kiadások ütik fel magokat, melyekre nem számítottam. De nem is igen fukarkodom. Kiadásaim tekintélyes részét teszi a különböző jótétemények rovata is. Eddig nem volt szükségem megtakarított tőkém apasztására, annak kamata és mérsékelt nyugdíjam fedezni bírta szükségeimet. Törekvésem, hogy jövőre is így maradjon. Itt időzésem jószerivel csak a hírlapok olvasásában telik. Nagy várakozással olvasgatom seregeink folytonos győzelmét, az ellenség veszteségeit és visszavonulását, s feszült aggodalommal szeretném föllobbantani a jövő fátyolát. Miskolcon is csak ez a töprengés vár reám. Ott még több jelenség mutatkozik erre nézve. Holnapután reggel szándékozom oda visszatérni. Néhány hét múlva ismét idelátogatok. Itt az én jó húgaim aztán úgy vendégelnek, mintha kedves libájok volnék, melyet hizlalni akarnak. Pedig ennek a jóízű szívességnek már többször ellene mondott a gyomrom. De hát én is „videó meliora" stb. Miskolc 1915. július 31. E héten szerdán, július 28-án érkeztem vissza Szentpéterről, hol négy napot töltöttem. Akkor jutott itt értésemre, hogy az előző napon, július 27-én ünnepel-