Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

ték Magyarbélen házasságuk ötvenedik évfordulóját, az „aranylakodalmat" Xivkovich Emil és Pilta Erzsike. Néhány meleg üdvözlő sort írtam mindjárt Erzsikének azon régi-régi szép emlékek hatása alatt, melyek engem az ő családjához fűznek. A „Kisfaludy Társaság" kiadásában folyó évi könyvilletményül három testes kötetet kaptam: Madách Imre és Az ember tragédiája, írta Voinovich Géza, 594 lap; Bárd Miklós Költeményei, 441 lap; Az aesthetika története, írta Knight William, fordítás, 515 lap. Főképpen Voinovich munkája érdekel a szerző miatt is, a tárgy miatt is. Nagy vágyakozással merültem olvasásába. Rendkívül érdekel. Nehezen haladok benne rendkívül sok részletet felölelő terjengése miatt. Nem győzőm csudálni, mint juthatott tárgyára vonatkozó annyi tenger adathoz, gyakran legapróbbakhoz is. Az egészről, míg végig nem olvastam, nem ítélhetek. Az eddig olvasottak sejtetik, hogy irodalmunk egy nagyon értékes életrajzzal gazdagodott. Bárd Miklós, a Kozma Andor testvérbátyjának, Kozma Ferenc huszártisztnek költői neve. Úgy akartam elolvasni gyűjteményét, mint nemrég a Vargha Gyuláét: egyfolytában elejétől végig, hogy egy képben egyszerre lássam az író kedélyvilágát. De a versek kifogtak rajtam. Mintha rögös úton botorkáltam volna. Abba kellett hagynom a végigolvasást. Miskolc 1915. augusztus 7. Ma és tegnap zászlódísszel ünnepel a város, hogy vitéz seregeink bevonultak Varsóba. Nagy biztatás a további győzelemre, talán a közel álló döntőre, amire ugyan az ellenséges hatalmaknál semmi előjel nem mutatkozik. Sőt ellenkezőleg, hosszú folytatást helyeznek kilátásba. Minden bizalom mellett ügyünk igazságába és a hadi szerencsébe, én legalább nem titkolhatom aggódásomat, ha az ellenünk küzdő rablóvilág roppant tömegére gondolok. Eddig csudálatosan velünk volt az Isten. Velünk marad-e mindvégig? Elolvastam Voinovich Géza vastag könyvét: Madách Imre és Az ember tragédiája. Mindazt, ami a könyvben Madáchra mint emberre és íróra va[n], nagy érdeklődéssel, sőt gyönyörűséggel olvastam. Részletesen felvilágosít, jellemez, gyakran megkapó színezettel. De nagyon is terjengős. Sok kitérés, sok magyarázgatás elmaradhatott volna minden csonkulás nélkül. Még bővebb és nehézkes az a rész, mely Az ember tragédiáját boncolja, ismerteti, bírálja, s kiterjeszkedik a reá vonatkozó régi bírálatok bírálatára és ismertetésére. Az adatok tenger sokasága pedig, melyeket a mű folyamában is, de különöse annak végén felsorol, csudálatra méltó. E tekintetben egy írói életrajzunk sem éri őt utol. Egészben véve értékes munka. A „Budapesti Szemle" augusztusi füzetében bő ismertetést írt Császár Elemér a Bárd Miklós költeményeiről. Nagy elismerése, nagy méltánylása, kiemelése minden szépségének, eredeti vonásainak. Mintha csupán ismertetni akart volna, s legkevésbé sem bírálni. A cikk elolvasása után újra elővettem a költeményeket. Várom róla véleményemet, ha az egészet megolvastam. Erdekei maga az író egyénisége is. Szeretnék róla közelebbről tudni. Talán később kérni is fogok ilyeneket Kozma Andortól.