Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Napról napra mindinkább érzem a hanyatlást, fogyatkozását a testi és szellemi erőnek. Szememhez már alig találok alkalmas szemüveget. Látásom szemlátomást meggyöngült. A közeli tárgyakat is vékony, lebegő fátyol borítja előttem. Kínosan megy az olvasás is. Haragszom a könyvekre, hírlapokra, hogy vékony betűkkel vannak nyomtatva. De még érzékenyebb panaszom van lábaimra. A legrövidebb gyaloglást sem bírják. Tántorgok, mint valami részeg, a sima aszfalton is. Gyulai sorsára jutottam, aki nálam levén, mikor vele az utcán kimentem, néhány lépés után mindjárt azt kívánta: „Üljünk már le!" A szellem is nagyon kezd lankadni, üresedni: le van eresztve szárnya, ki van száradva kútfeje... Nem bír már bíbelődni versek szövögetésével, sőt a legapróbb prózai dolgokkal is alig. - Hálátlanság lenne tőlem, ha mindenért búsulnék vagy csak nyugtalankodnám is. Amit én nyertem a gondviseléstől, az nemcsak a legnagyobb ritkaság, de valósággal csudaszámba megy. E sorokat is csak azért jegyzem e lapokra, hogy éppen magamat vizsgálom. Dr. Tarnay Gyula főispán tegnap tartotta esküvőjét nagy csendben és egyszerűen Soltész Nagy Irmával, a boldogult Soltész Nagy Kálmán volt polgármester leányával. Fontos okok lehettek, melyek a hatvan év felé közelgő özvegy férfit tekintélyes, vagyonos helyzetében erre a lépésre bírták. Hallom, hogy két felnőtt fia nemigen látja ezt szívesen. Mint mondják, de természetes is, szerelemről itt nemigen lehet szó. De a leány vagyonos. - Aztán, végre is, kinek mi gondja rá?! Miskolc 1915. július 12. Tegnapelőtt egy kedves, szép napot töltöttem Alsózsolcán báró Vay Elemérnél. Jóindulattal, rokonszenves vonzódással viseltetik irántam. Kocsit küldött értem, s jószívű, barátságos előzékenységgel fogadott. így látogattam őt a múlt évben is. Nemcsak egyénisége és a családjához fűződő emlékek vonzottak oda, hanem főleg gyönyörű parkjának természet és kertművészet adta elragadó szépsége. Nagymérvű a virágokkal hímzett s ékesített pázsitos terület, csuda szépségű lombos nagy fákkal, mindjárt az úri lakhely előtt. Annak folytatása tovább az őserdőnek beillő park sodronnyal kerítve, s néhány oly óriási fapéldánnyal, melyet csudaképpen mutogatni lehetne. Huzamos, részletes szemlével kigyönyörködtem magamat, amit nem kevéssé emelt a gazda szíves figyelme. Elemér kitűnő zongorajátékos. Azzal lepett meg, hogy Zászlótartó című háborús rövid dalocskámra zenét szerzett, s nagy kedvvel játszotta előttem. A gyönyörködést jó ebéd és uzsonna fűszerezte és élénk társalgás. Neki különös panasza van az Istenre, és különös fogalma is róla. Nem bírja az isteni gondviseléssel megegyeztetni az égbe kiáltó igazságtalanságot és szenvedéseket. Rendkívül sok jót tesz mindenfelé. Kitűnőleg bő áldozattal segíti folyvást a harci sebesültek ügyet. Sok pénzáldozattal, sok különböző anyagi ellátással. Csupán vadászterületéről eddig ötvennyolc darab szarvast ajándékozott a sebesülteknek. Asztalánál sosem hiányzik több-kevesebb Zsolcán időző katonatiszt. Ez évben talán még egyszer látni fogom e paradicsomkertet.