Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1915. Junius 10. Vargha Gyula Költeményeit egy 526 lapra terjedő szép kötetben adta ki a „Kisfaludy Társaság". Valódi nyeresége költői irodalmunknak. Érzékeny veszteség lett volna a költeményeknek szétszóródva elkallódniok. A szerző túlzott szerénysége, vonakodása vagy túl szigorú önbírálata mindig halasztotta a gyűjtemény kiadását. Különösebben is mindig érdekelt engem V. Gy. költői munkássága azért, mert őt, mint a Szász Károly vejét, régóta közelebbről ismertem, becsültem és szerettem, de azért is, mert verseiben egy kitűnő költői tehetség jelét örömmel tapasztaltam. Vele a személyes érintkezést szívesen kerestem és fenntartottam. A gyűjteményt egyfolytában véges-végtül elolvastam. A maga egészében szemléltem az ő benső világát, melynek változatos részleteit lantja elzengi, visszatükrözi. Sok gyönyörűséget nyújtott nekem az elolvasás. Ráunást vagy kritikai elítélést csak itt-ott, alig-alig. Pedig lírai kötet darabjait egyfolytában végigolvasni zsibbadás nélkül alig lehet. Tárgyai változatosak. Nagy helyet foglal el, mintegy bevezetésképpen, a szerelem, melynek forrongását, gyötrelmeit rövidebb dalokban néha talán egyhangúlag is énekli. Minden versében van tartalom, érzés, eszme, gondolat. A forma, a nyelv, az előadás nem hagy kívánnivalót. Sokszor a forma aprólékos tökéletességére való törekvés érezteti magát. De ami az egész megdalolt világnak jellemvonását adja, az a kivétel nélküli borús, kesergő, szinte reménytelen szín és hangulat. Derítő, erősítő, biztató benyomás nélkül hagy bennünket. Búsan vagy elkomolyodva tesszük le a könyvet. Lángoló, féltő honszeretete szinte reménytelenségig elborul. A hazát már szinte elveszettnek látja. Temperamentuma hozza azt magával. - Legelső dalát, mint mondja, tizenhat éves korában írta, de az már oly tökéletes, mint bármely legkésőbbi darabja. Én most az akadémiai „nagyjutalmat" neki adnám. 1915. június 13. Virítnak, sőt részben már majd el is virítnak a rózsák. Kijöttem, hogy gyönyörködjem bennök. Nem teljes a gyönyörűség. Nagyon szegényes, szinte szomorú most a virulat. Olyan csüggetegek, ritkák, üdeség nélküliek a virágok. Hiányzik az eleven rózsaszín, sőt meggyengült az illat is. Mintha a virágok élete is ezzel az átokverte szörnyű idővel tartana; mintha a természet is elvonná most tőlök a szükséges táplálékot, a régi tenyésztő erőt. - A múlt évben teljes pompában elbájoló, dús virágzásnak örvendettek. Akkor talán elpazarolták a jelen évre szóló tartalékot is. így vagyok gyümölcsfáimmal is, melyeket a hernyó tett tönkre. Az elemésztett lombok ugyan már újra kizöldültek, s némi örömmel sétálhatok azok árnyékában, és mélázva üldögélhetek az öreg, elkorhadt szilfa alatt dúsan virító cukorrózsa-kertemben, de gyümölcsnek híre sincs. Ami kis körte és alma régebben mutatkozott, mind lepergett. Két törpefácskámon látok néhány körtét. Itt is a múlt évi termésben kell keresni a kárpótlást és mentséget. Takaró Irma - Major Balázsné, egyik régen elhalt nővérem unokája ezelőtt tíz nappal hozta világra első szülöttét, egy kisfiút. Szegény fiatal anya! Azt mond-