Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)
Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)
ják, azóta folytonos lázban szenved. Szülésznő, orvos, hír szerint, felületesen jár el körülötte, s nem tartja fontosnak a lázas betegséget. Pedig a nőnél ily állapotban a láz könnyen végzetessé válhat. Nagyon sajnálnám a szegény fiatal teremtés ily korai elvesztését. Gondoltam rá, s ha csakugyan megtörténnék, ezt a kis verset szántam sírkövére: Ifjú anya, megtört remény Alszik itt a sír fenekén: Eletet adott élete árán, Áldása maradt a pici árván. 1915. június 15. Hűvös, de kellemes nyári reggel van. Tegnap délután egyszerre nagyon lehűlt a levegő. Ma reggelre az ablakok is megizzadtak. Elég volt az itt mulatásból. Rögtön indulok. Még rózsáimat szemléltem végig. Viszek belőlök Miskolcra egy nagy bokrétát. Mikor ismét megjelenek itt, akkor már teljesen lehervad az első virítás, talán a fák és a gyöp sem lesz már olyan üde zöld. Hála Istennek! Úgy látszik, hogy a kis sírversre most már nem lesz szükség. Határozott javulást vett a beteg anyácska állapota. Lázai megszűntek, s általában jól érzi magát kisdedével együtt. Lassankint erősödni fog s készülni az előtte álló nyomorúságos élettel való küzdésre. Itt töltött néhány napom nem járt különös bajjal. Egészségemben nem tett kárt az itteni bőséges táplálkozás; kedélyemben sem. Olvasmányom csupán hírlapokból állott, melyek most folyvást a háborús hírektől áradoznak. A városokban és a vidéken izgatva vonják magokra a figyelmet. Miskolc 1915. június 19. Egyik helyi lap mai számában olvasom, hogy Baksay Sándor református püspök barátom Kunszentmiklóson nyolcvanhárom éves korában meghalt. Nagyon meghatott váratlan elmúlása, melynek előzményeiről tudomásom nem volt. Nemrég közölték ugyan a hírlapok, hogy ő több mint hatvanezer koronát hagyományozott a kunszentmiklósi gimnázium internátusának. Ebből sejthettem, hogy vége felé járónak érzi az életét. Azt is tudtam, hogy nagyon szeretett hitvesét a vele töltött hosszú, boldog évek után nemrég vesztette el, s gyermek nélkül levén szomorú egyedüliségben maradt. Kevés érintkezésem volt vele: néhány rövid találkozás. De megszerettem az embert, vonzódtam hozzá. Kedélyes, jóságosnak látszó, rokonszenves természet. Nagy érdemű, nagy tehetségű író. Erős jellemző vonásai az eredetiségnek, mély ismerete, művészi tükrözése a magyar nép életének, sajátságának. Nyelve is oly tőről fakadt, erős magyar, mellyel csupán Arany költői magyarsága vetekedhetik. Előadása világos, egyszerű, sallangoktól idegen. Homér Iliászának magyaros versekben való fordítását (Sándor-féle tizenkettesekben) sokan elhibázottnak tartják. Én gyönyörködve olvastam. Le volt ugyan benne törölve a hexameteres höm-