Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

közt, zöldülő gyepen vadásztam itt közel a jenkei erdőben, és szalonkát lőttem... Hol késik most az az idő a téli homályban?! Régebben időnként kedvem volt jegyzeteket írni olvasmányaimból. Régesrégen felhagytam vele. A jegyzetek nagy halomra szaporodtak. Mindenféle van ott nagy változatosságban. Sok érdekes, sok tanulságos. Unalmamban most néha azt is forgatom. Aki majd utánam valaha forgatja, szinte egy kis könyvtárt összevonva fog benne találni. Nálam most érdekességét a visszaemlékezés is emeli. Miskolc 1915. március 20. Tegnap elmúlt József napja, régen a tavasz biztos hirdetője, sőt már megérkezésének szemléltetője. Most barátságtalanul, a tavasz közelgésének minden legkisebb jele nélkül köszöntött be. Havat már nemigen vagy csak itt-ott apró foltokban talált, de az eső folytonosan esett, esik még ma is. Számosan, bár nem a régi számban, emlékeztek meg rólam most is részint levélben, részint személyesen kifejezett jó kívánatokkal. Irodalommal foglalkozók közül senki sem. Leginkább rokonok és közelebbi ismerősök. Nem is tartottam rá számot. Természetesnek találom, hogy kilencvenedik éves korában kikopik az ember a folyvást pezsgő, mozgó jelen társadalomból, s önmagában kell keresnie a megnyugvás feltételeit. Voinovich Géza nyájas sorokban válaszolt két költeményemnek hozzá küldése alkalmából. Megküldte nekem gróf Andrássy Gyula legújabb füzetét: Kinek bűne a háború? A két versről ezt írja: „a Végtelen színjáték elmés s komoly egyszerre; a másik (Lemegy a nap) hitem szerint egész líránknak egyik legsajátosabb s legszebb darabja." O mindig nagyon barátságosan, szinte elfogult jóindulattal ítéli meg az én költői babrálgatásomat. Én magam bizony szigorúbb, bár hallgatag bírája vagyok magamnak. A szóban forgó két vers után, melyeket pedig ezelőtt két évvel, 1913-ban írtam, nem hiszem, hogy még valami jóravaló verset engedjen a Múzsa. Odavan a képzelet elevensége, az érzelem fogékonysága, az eszmék jelentkezése. Mindenki bámulva magam is hálásan csudálom, hogy ily sokáig tartott. Ma kezdődött Miskolcon az egyeseknél készletben levő liszt és kenyérmag (gabona, búza stb.) mennyiségének összeírása. Intézkedni kíván a kormány ezeknek legalább a jövő aratásig elegendő mennyisége biztosításáról. Ez az elővigyázat követeli azt a takarékosságot, hogy már több idő óta csak kukoricaliszt keverékes kenyeret kap a közfogyasztás. Ez is követelménye a szörnyű háborúnak, melyben főleg Monarchiánk és a nagy német birodalom léte forog kockán. Még mindig semmi különös nagyobb fordulat. Remegve várjuk a döntést, melynek eredménye beláthatatlan. Miskolc 1915. március 30. A múlt napokban teljesítni akartam régi vágyamat, hogy szentpéteri „üres fészkemet" meglátogassam. A tavaszias, derűs melegre fordult időjárás is biztatott. Előző napon, márc. 24-én itthon főzettem az ebédet, s jóllaktam nekem nem va-