Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

tétlen. Az árak egyes cikkekben a régihez képest kétannyinál is többre emelkedtek. Egy liter tej ára 40 fillér, egy tojásé 14 fillér. így van sok egyéb tárgynál is. De számos tárgy nem is kapható. Nagy szorultság mutatkozik néha különösen a liszttel való ellátásban. Volt egy nap, mikor Miskolcon a sütödékben kenyeret kapni nem lehetett. A hatóság sokat tesz, de mindent a legapróbb részletig mégsem tehet. A kenyér használása országszerte kormányrendelettel van korlátozva. Mindenki csak vegyített, különösen kukoricaliszttel vegyített kenyeret használhat. A megszorítást szükségessé teszi a nép közgazdasági helyzete és a háborús szükségletek ellátása, biztosítása. Ugyan ki ne viselne szívesen még nagyobb nélkülözéseket is, mikor tudva van, hogy ez tőlünk a haza megmentése végett hozott csekély áldozat!? Miskolc 1915. március 12. Gergely napja. Gondolom, most falun is, ahol szokásban volt, szünetel a gyermekek ünnepies, népies kóborlása. Legkisebb jelét sem látjuk a tavasz közelgésének. Sőt ellenkezőleg, a tél néhány nap óta nagy esővel rohant ránk. Tartós bő havazás kemény fagylaló hideggel, metsző mardosó széllel, mely a járókelők szemébe vagdalta a sűrűn omló, apró szemű havat. Elgondolni is rettenetes, mily pokoli szenvedés gyötri ilyenkor különösen a Kárpátoknál harcoló fiainkat. Fáj tudni, hogy sorsukon kellőleg segíteni módunk nincsen. Onnan mindig csak győzelmet jelentenek a hírlapok, de a betörő muszka mégis mindig csak ott nyugtalanítja vitéz csapatainkat. Úgy látszik, ezt is csak a Galíciában és Lengyelföldön kivívandó döntő győzelem fogja megszüntetni. Tegnap ismét húsz koronát küldtem a „Vöröskeresztnek". Gyakoroltam más jótékonyságot is, szegények segítését jobbra-balra. Sajnos, hogy az ily segítség nekik csak pillanatnyi. Nálok csak a nyomor állandó, mely e példátlanul drága világban százszorta súlyosabb. Napok óta szomorúan, szinte aggódva szemlélem a J. beteges állapotát. Evek óta gyötri az érelmeszesedés, a fulladozás, a szívbaj. Gyönge, vékony szervezete csuda, hogy ily sokáig meg bírt küzdeni az emésztő korral. Hiszen élete is szép hosszúra terjedt. Ez év augusztusában már hetvennégy éves lesz. Mégis nehéz lesz belenyugodnom elmúlásába, aminek már nem sok idő múlva be kell következnie. Búsan kelnek föl emlékei a társaságában töltött hosszú, szép múlt időnek. Miskolc 1915. március 13. Érzem, lassankint elpárolog belőlem a test melege. Végtagjaim, kezem, lábam, mintha a forró vér már nem bírna odáig jutni, folyvást hidegek, míg majd a kiégett mécs utolsó lobbanásával végképpen kialszik a hideg és a meleg. Nem így van-e, nem így lesz-e magával földünkkel is? Ez is szemlátomást vénül, a melege is csökken. Mintha a nap is folyvást, fokozatosan csökkenve adná neki az éltető meleget. Csak a magam életkorát, nyolcvanegynéhány évet veszem, mily szembe ötlő különbség tapasztalható az évszakok rendes lefolyásában, tarta-