Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

taktól nemcsak a föld termését, de a hasznos háziállatokat is! Mondják, már most is előfordul olyan nap, melyen se kenyeret, se tejet nem kaphatni itt Miskolcon, vagy csak nagyon kivételesen. Nemrég egy Zászlótartó című versecskét küldtem a „Szemlének". Effélékkel van most az is telve prózai cikkeiben is. Voinovich Géza szerkesztő dicséri ezt a kis Múzsa-morzsát. Miskolc 1915. március 5. Eljutottunk a kalendáriom szerint a tavaszt jelző hónapra is, ugrándozó változásai közt az időjárásnak. Mondják, hogy kivált az alvidéken víz alatt vannak a földek, mezők, vetések. A harcmezőn pedig a tél enyhültével mindenfelé újult hévvel foly az irtózatos küzdelem. A tudósítások megszokott egyhangúak. A döntésnek jelei sem mutatkoznak. A behívott népfölkelők, látom ablakomból, mindig új meg új csapatokban seregeinek a harcmezőre. Egy barátom folytonos figyelemmel kíséri a mi veszteségeinkről személy szerint vezetett hivatalos kimutatás füzeteit. Legközelebb azt írja, hogy megkapta a 290. rendes füzetet, s a veszteség a következő: eddig 32.012 tiszt, 10.852 altiszt és közlegény 1.117.274. Kétségbeejtő szám. Csak ezt magát mikor pótolja ki a természet Ausztriának és Magyarországnak? És még mily sok egyebet! Régóta semmit sem írtam. Nincs erő, nincs hangulat. Csakugyan elkerül a Múzsa. Ideje is! Valamikor mégis egy rövid kis költeményre hangolt az itt folyó harci sereglés (Zászlótartó). Elküldtem a „Budapesti Szemlének". Ma negyven korona honoráriummal lepett meg. Ez már nem is annyira a versecske értékét, mint a szerkesztő egyéni szeretetét mutatja. Eszembe jut, hogy nemrég olyanforma tervezgettem, hogy nem is hódolok én már tovább a költészetnek. Kihalt bennem a kívánatos melegség. Amit írnék, az már csak dac lenne az öregséggel,.csak „invita Minerva". Három tárgyat óhajtottam még lantomra venni. Ezek: a föld, Kálvin és a menny. Mindhármat elénekeltem, sőt eggyel többet. Kálvint közölte a „Protestáns Szemle", A Föld himnuszát a „Budapesti Szemle." Fiókomban van a Végtelen színjáték, tudniillik a földön, e nagy színpadon Lemegy a nap, s lelkem már életemben felszáll a mennybe: non usitata nec tenui ferar penna biformis. Én most szinte nyugodtan látom, hogy jó lesz régi szándékomnál maradni. Miskolc 1915. március 6. A múlt napokban esett hó csekély maradványát bezzeg pótolja most az újabb esés. Ma reggel óta a sűrű hószakadás folyvást tart. A hőmérő reggel fagyponton állott. Vastag téli takaró alatt látszik pihenni az egész vidék. A közelebb múlt verőfényes, enyhe napok már szinte a tavasz közelgését hirdették. De ez a mostani havazó téli fordulat mégiscsak átmeneti változás lesz talán, melyet egypár hét múlva elfúj a tavasz lehelete. Sújtolnak bennünket a háborús körülmények. A folyvást emelkedő drágaság a nélkülözhetetlen élelmi, önfenntartás! és egyéb cikkekben már szinte elviselhe-