Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

ígértem, hogy majd ősz kezdetén egyszer még meglátogatom. A gazdasági ki­látások nála is nyomorultak. Azt mondja, holdanként nem lesz több termése két métermázsánál. De, úgy gondolom, ez nemigen okoz valami zavart az ő életmód­jában és berendezésében. Magános veréb állapota búságosan el van látva. E télen is Afrikában szándékszik tölteni pár hónapot. Miskolc 1914. június 29. Egész városunk, sőt egész országunk annak a rettenetes hírnek, sőt rettenetes valóságnak lesújtó nyomása alatt áll, mely tegnap délután érkezett ide, s mindjárt külön kiadásban terjesztették a hírlapok: hogy Ferenc Ferdinánd trónörökösün­ket és nejét Hohenberg Zsófia hercegnőt tegnap, vasárnap délelőtt Szarajevóban revolverlövésekkel meggyilkolták, kevéssel előbb pedig bombát vetettek ellenök, ami megkímélte őket. Egy betűszedő nyomdászlegény és egy tizennyolc éves bosnyák diák a gyil­kosok, a revolveres gyilkos az utóbbi. Szerbek mind a ketten. Azért gyilkoltak, mert a trónörököst Szerbia ellenségének tartották. Megáll az ember esze a végzet ily iszonyú nyilvánulása előtt! Nem lehet ugyan felelőssé tenni a szerb nemzetet a vak szenvedély ily megdöbbentő kitöréséért. De mégis szinte gyanú ébred arra, hogy ördögi vonások lappanghatnak az oly nemzetnél, mely az ő fiatal Sándor ki­rályát és Drága királynéját oly könnyűszerrel tudta kiirtani... Nem félhetni-e, hogy ezeknél a Balkán-népeknél az alkotmányos szabadság csak a vak szenvedé­lyek felszabadítása lesz? Szegény jó öreg királyunk! Mily sok, mily megrendítő csapásokat mért rá a gondviselés! Most már a trónörökös talán Károly Ferenc József főherceg lesz, aki fia az elhunyt Ottó főhercegnek, Ferenc Ferdinánd volt trónörökös öccsének, s 1887­ben született. Nejét, Zita pármai hercegnőt 1911. okt. 21-én vette feleségül. Gazdasszonyom sajnálozva mondja: miért is jártak azon az idegen, rossz vi­déken, mért nem jönnek a magyarokhoz? De bennünket nem szeretnek. Miskolc 1914. július 20. Rég nem jegyzettem ide. Nem volt mit jegyezni. Gondolataim nincsenek. Azok forrása kiapadt. Múzsám is hiába emelgeti szárnyát. Nem bír mozdulni a földről. Olvasgatás­sal morzsolom a napokat. Ez is inkább csak időtöltés, mint valódi szellemi élvezet és tanulás. Legtöbbször hosszú múlt időm emlékei foglalkoztatnak. Magánkörül­ményeimben semmi különös aggasztó, semmi különös vigasztaló nincsen. Pár nappal ezelőtt kaptam értesítést Görgei Arfr állapotáról. írják, hogy tűrhetőleg érzi magát. Jól eszik, jól aluszik. De szellemileg nagyon megfogyatko­zott. Néha megismeri ismerősei egyikét, néha nem. Érdeklődése is igen hiányos és ritka. Két ápolónő felügyelete alatt közelít a kilencvenhetedik esztendőhöz. Ép­pen most láttam arcképét egy képesújságban. Karosszékben ül szőnyeggel letakar­va elől. Mellette egy ápolónő. Siralmas alak. Ez már nem élet.

Next

/
Thumbnails
Contents