Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

A „Kisfaludy Társaság" megkezdette a meglevő magyar Shakespeare-fordítások új kiadását. A régi fordításokat részint magok a fordítók átnézték s javították, részint mások végezték azt el helyettök úgy, hogy az új kiadás jóval tökéletesebb lesz a réginél. E napokban már három ily új kötetet küldöttek meg nekem: Hamlet Arany fordítása, A windsori vígasszonyok - Rákosi Jenőé, A makrancos hölgy - az enyim. Én ezt a darabot magam is átjavítottam, de úgy látom, más is, talán Heinrich Gusztáv, sok apró helyesbítést végzett rajta. Egypár kifejezésben helyesebb magyarázat, majd természetesebb szóelhelyezések. Mindenik darabot terjedelmes Bevezetés előz meg, és terjedelmes Jegyzetek végeznek be. Aprólékosságra kiterjedő, széleskörű tárgyismeret bizonyítéka. Hamlet és A windsori vígasszony oknál Alexander Bernát, A makrancos hölgynél Henrich Gusztáv végezte. A magam fordítását, a régit és az újat, szóról szóra egybehasonlítottam. Az új teljesen kielégített. Nagy riadalmat keltett mostanában Szekfű Gyula könyve: A száműzött Rákóczi, mely az „Akadémia" könyvkiadványai sorában jelent meg. Felzúdult ellene az irodalom és a hazafias érzés, mely a nemzet eszményi hősének és mártírjának meggyalázását látja ebben a könyvben. Szépen megírott történeti mű ez, bőven is alátámogatja állításait és jellemrajzát dokumentumokkal. De a hangulat, mely áthatja, bizony nem mutat jóindulatot a magasztos tárgy iránt. Szinte úgy tűnik fel néha, mintha örülne azon, hogy a nyomorúságra jutott nagy szabadsághősünk árnyoldalait feszegetheti. Mintha szándékosan keresni akarta volna erre az alkalmat. Ha mind igaz is, amit előad, más igazságosabb, nemzetibb érzetű történetíró más beállításban, más hatással tudta volna azt elmondani. Látom, hogy az „Akadémiába" jelenleg tagokul ajánlottak sorában a történeti osztályba levelező tagnak van ajánlva Szekfű Gyula is. Meleg sorokban szinte magasztalva ajánlja Károlyi Árpád rendes tag, s az ajánlathoz hozzájárul dr. Angyal Dávid 1. tag és dr. Takács Sándor 1. tag. Szembehelyezkedés akar talán lenni a Szekfű Rákóczi-könyve ellen felzúdult hazafias áramlat ellen - védelméül a tudományos kutatás és történetírói eljárás szabadságának. Az igaz, hogy némelyek nem helyeslik. Károsnak vélik mind a Szekfű, mind az „Akadémia" érdekében. Tanácsolják, hogy vagy az ajánlók vegyék vissza az ajánlatot, vagy Szekfű ne fogadja el a jelöltetést. Én ez évben már kiléptem az akadémiai könyvkiadványok aláírói közül. Részint takarékosságból, részint elégedetlenségből. Bosszantott különösen Lord Byron életrajza, melynek már maga német eredetije is gyarló munka, magyar fordítása pedig szinte botránkoztatásig pongyola és kezdetleges. - Hozzájárul az is, hogy nem bírom már türelmesen felhasználni, végigolvasgatni e kiadványokat. 1914. április 15. Itt vagyok április 11-e, Húsvét szombatja óta. Úgy jöttem, hogy egy egész hétig itt maradok; itt ünnepelem, mint mindig, a Húsvétot, s elvégzem szükséges dolgaimat. Az ünnep első napján templomban voltam. Előzőleg elolvastam a Bibliában négy evangélista leírását Jézus végnapjairól, aztán az öreg „Szikszai-tanításokból" a vonatkozó imádságokat, melyeket szüleim is olvasgattak. A hívők nagy seregével járultam az úrasztalához. Mint utóbb hallottam, hatszázötvennyolcan já-