Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Mikor én régen a kilencvenkét éves korában elhunyt báró Vay Miklós iratait egy róla szóló Emlékkönyv egybealakítása végett forgattam, feltűnt nekem, hogy az öregúr papírdarabokra jegyezgette azon latin közmondásokat vagy gyakran használt latin mondatokat, melyek eszébe jutottak, és több ezerre menő nevét je­gyezte fel azon ismerőseinek, kik az ő hosszú élete folyamán mellőle kidűltek. Mintegy visszaidézgette ezáltal a régi múltat. Én is sokszor jártatom elmémet, kivált ágyamban éjjel, mind Szentpéteren, mind Miskolcon töltött időmnek több-kevésbé ismert alakjain. Ideírom hirtelené­ben eszembe jutott nevöket. Midőn rájuk gondolok, alakjaik megjelennek előt­tem, s eszembe jutnak velők egybefüggő apró körülmények. - Közelemben alig van már, aki rajok emlékezhet. Tehát Szentpéteren az én gyermekségem és serkenő ifjúságom idejében életko­ruk, vagyoni és falusi társadalmi állásuk miatt akkor előttem feltűnőbb emberek voltak a következők: Orbán Balázs, Ambrus István, Új Pál, Fazekas Péter, Szabó János, Elek István szőke, Elek István barna, Elek József, Tóth János, Lévay István, Pogány József, Szabó Márton, Papp József, Balog János, Rádeli gyógyszerész, Elek András, Kasza Ferenc, Szuhay János, az öreg Áron Mózes zsidó a szomszédunkban. - Az úri rendből: öreg Lossonczy József a Kopaszföldről és fiai, Károly és László, Ónody András, Zsoldos György, Ragályi József a siket, Katona Mihály a pap, Tö­rök János a kántor, Mlakkel Mátyás a sebészorvos. Az úri rend előtt nevezett embe­rek legtöbbnyire földmívelő kisbirtokosok voltak, a nyugalmas korszakban kevés­sel megelégedők, egyszerűek, de értelmesek, többnyire reformátusok. Miskolcon az én gyermekkoromban s fiatalságom idején (1836-1846) feltűn­nek emlékezetemben néhány alakok, a rég elköltözöttek. Közülök egyikhez­másikhoz különösebb apró emlékem is fűződik: Palóczy László, az öreg Zsóry, az öreg Tomka. Ezek gyermekkoromban az iskoláink látogatói voltak. Pócs András nyug. kapitány, Bakos Gábor vaskereskedő, Lichtenstein József, a Józsi apja, Kun János kereskedő, Noszticzius ügyvéd, az öreg Vándza Mihály és Rácz Sándor régi színészek, Miskolczy György az Ábris és Péter apja, Vadnay Gábor ügyvéd, Rácz János, Dálnoky József. Öreg Szathmáry József püspök, Apostol Pál püspök, Fekete István, Nyusz­tay István lelkészek, Korponay József, Német József, Rugócz János, Kiss József, Regéczy István líceumi tanárok. Az iparosok közt eszembe jutnak egy vagy más tekintetben közelebbiek: Dudok Pál, Dobos, Szombathy, Veresegyházi Andor, az öreg Imri, Gadóczy András, Pongrácz, a nagytermetű Nól István, Bártfay József, Újhelyi, Tribuczer Károly, Zúz Dániel. Ez utóbbiak heten hentesek voltak. Apám ezekkel érintke­zett legtöbbször, s vele, mint gyermek, én is gyakran megfordultam köztök. Félig­meddig hozzájok tartozott Gyöngyössy László. Említem még Oprendek N.-t, szentpéteri házunk építő kőművesét. Miskolc 1914. március 11. Tegnap ment itt végbe Tüdős Istvánnak püspöki hivatalba igtatása rendkívül nagy ünnepélyességgel. Az „ORLE", amint ki is fejezték, a maga győzelmét látta

Next

/
Thumbnails
Contents