Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Meglehetős egészséggel, legalább nappali nyugalommal jöttem ide ápolónőm kíséretében, aki nélkül már egy napot sem lehetek távol a lakásomtól. Tegnap már megártott a disznótoros ebéd, úgyhogy a vacsorát, mely különben is egy csésze kávéból áll, teljesen el kellett hagynom. Régi természetem nehezen akar engedni a kényszerűségnek. 1913. december 26. Tiszta, derült, fényes téli nap virradt ránk. Kissé szeles, mérsékelt hideggel. A sűrű köd, mely eddig éjjel-nappal borította a vidéket, eloszlott. Ügy látszik, rendes kerékvágásba zökkent az időjárás. Ma reggel végigmentem a kert havas ösvényén. Nézegettem a téli álomban dermedő fák kihaltnak látszó apró rügyeit. Semmi jele rajtok az ébredő életnek. Pillantást vetettem minden egyes gyümölcsfára, s gondoltam az időre, mikor virágzó s dúsan gyümölcsöző életnek örvendettek. Majd tavasszal újra kezdik a termő élet működését, ontanak új virágot, új gyümölcsöt a régi helyett. Egy sorban osztozik vele az emberiség. Fölöttem a kertben varjak serege száll nyugtalanul a tiszta, hideg levegőben. Látom, a házak közt is a fákra üldögélnek itt-ott. Talán érzik és jelezik a közelgő kemény téli hideget. Mert e részben voltaképpen igazi telünk eddig még nem is volt. A folyó évben országosan pusztított vízáradásról már régen kóvályog a fejemben valami költemény, de elsiklik. El is gondoltam részleteit, de a formába öntő képesség és készség folyvást megtagadja a szolgálatot. Néha, igen ritkán egy-egy ötlet üti fel magát nálam, mint valami viszketni viszketeg, többnyire éjjel... Csakugyan búcsút vett tőlem a Múzsa, csakugyan megvénültem. 1913. december 27. Eltöltöttük Karácsony két napját. Nagyon hiányoztak énnekem az ünnepek amiatt, hogy templomba nem mehettem. Mind a két napon Vadászy Paliék asztalánál élveztem az ünnepi ízletes, dús ebédet. Meg is ártott nekem különösen a tegnapi ebéd. Evésben, ivásban nem vigyáztam eléggé. Oly kínos, gyötrő éjszakám volt, mire oly rég nem emlékezem. Egész éjjel kínzott a vizeletrekedés, sőt kínzott még reggel is mindaddig, míg meg nem szabadultam tőle. Esteli beszélgetésünk nevezetes tárgya volt a Fejes István elhunyt püspök helyének betöltése. Három jelölt van: Radácsi György tanár, e.kerületi papi főjegyző; Révész Kálmán esperes, kassai lelkész; Tüdős István esperes, miskolci lelkész. Az arravalóság fény- és árnyékoldalai megoszlanak mind a hármoknál. Nagy korteskedés foly különösen Tüdős mellett, még politikai, sőt katolikus körökből is. O szinte állásáról is megfeledkező s alacsony kortességre is vetemedő függetlenségi politikus, s az „ORLE"-nek egyik oszlopembere, s ez mind a kettő izgató, nagy ajánlat napjainkban. Ma délben már a Mariska vendége leszek. Az voltam ideérkezésemkor is. így a két húgom egyenlően osztozott meg rajtam. Most már, ha holnap reggel búcsút veszek innen, egyhamar nem fogom ismételni a látogatást. Nincs miért jöjjek: a szabad természet téli merev nyugalma nem vonz, itteni rokonaim állapotáról úgyis gyakran értesülök. Ebbe a kis „fészekbe" pedig gondolataim Miskolcról is igen sokszor ellátogatnak.