Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Miskolc 1913. december 31. Szentpéteren az én karácsonyi ünnepem nem volt épületes. Nem mehettem a templomba. Visszatartott gyöngeségem s félelem a meghűléstől. Csak a szobámban ünnepeltem. Azután pedig a dús ünnepi ebédek megrontottak. Ételben, italban nem óvakodtam eléggé, elrontottam a gyomromat, s azzal egyszerre szinte tűrhetetlen kínossá lett a vizeleti bajom. Alig vártam, hogy ide Miskolcra bejöhessek. Itt azóta folyvást gyöngélkedem, s nehezen reparálom magamat. Görgei Artúr állapotát is nagyon szomorúnak festi a Návay Lenkétől ma vett levél. Nagy fájdalmat szenved, egészen elalélt, már az embereket sem ismeri meg. Kínosan nyöszörög. Hol fáj, mi fáj? - nem mondja. Minő élet! Minő halál! A mai nappal elbúcsúzik tőlünk az esztendő. Nem sok áldás kíséri, inkább csak kis csapások és szenvedések emléke. Legalább szép, vastag, fehér hólepelbe burkolózott az utolsó napon az előbbi sáros, borongó napok után. Bár magánál boldogabbat hagyna maga után! Miskolc 1914. január 4. Az új év minden tekintetben köznapi, szürke egyformasággal köszöntött be. A megszokott kerékvágás mindenfelé, megszokott politikai és társadalmi élet egyformán. A nagyszabású és kisszabású hivatalos üdvözlések - a b.u.é.k. ismert tömeges röpkedése mindenfelé. Csekély, de elegendő mértékben nekem is kijutott belőle. Egészen még nem feledtek el. Jólesett különösen Beöthy Zsolt és dr. Bayer József szép megemlékezése. Ilyenkor a kiadások is megszaporodnak. Tekintetbe kell vennem a betegségem miatt szükséges költekezésemet, amit azelőtt elkerülhettem. Takarékoskodnom kell, amiben lehet. Nem rendeltem meg a folyó évre a „Magyar Figyelőt", az „Ethnographiát" és az „Akadémia" kiadványait. Ez utóbbiak közt a legközelebbi szállítmány Byron életrajzát hozta, Koeppel Emil gyarló német munkáját - még gyarlóbb magyar fordításban. Bosszankodva olvasom. Az ekként elhagyott megrendelés csaknem ötven korona megtakarítást jelent. Erre bírt az is, hogy mindig szaporodó könyveimet már alig tudom elhelyezni. Egészségemnek sem kedvez az új év. Közérzetem, étvágyam nem valami jó. A vizelési inger pedig már nappal is, kivált délután és estefelé annyira zaklat és kínoz, hogy erős türelem kell hozzá. Éjszaka is fájdalmasan nyugtalanít. A kezelés, a gyógymód, melyet ápolónőm ügyesen és szorgalmasan teljesít, nem jár állandó jó eredménnyel. Miskolc 1914. január 11. Szép, téli napfény árasztja el szobámat. Ezek a déli oldalra nyíló nagy ablakok szinte egy kályhát pótolnak. De ott künn, úgy látom, hideg van: az emberek nagyon összehúzódva járnak az utcán. Reggel, amint hallom, hat Réaum. fok volt a hideg. Mindig száraz, mindig sovány. Az egész télen alig láttunk egy-egy kis ha-