Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Én azonban a körülmények miatt csak július 25-én foglalhatom el. Megírtam ne­kik. Mint szoktam, három-négy hetet fogok ott eltölteni. Folyvást érzem szüksé­gét az elvonulásnak, de mégsem megyek oda oly vággyal, örömmel és reménnyel, mint azelőtt. Nyújt-e még ott valamit kegyelemből a Múzsa a nagyszerű természet kebelén, a csendes magány méla perceiben? Nem tudom. Én a múlt napokban már elbúcsúztattam magamtól a Múzsát egy érzelmes költeményben A Múzsa búcsúja cím alatt. Ez lesz a címe utolsóm verseim gyűjteményének is, melynek egybeállí­tását, tisztázását már néhány nappal ezelőtt megkezdettem, s talán ez őszön ké­szen is leszek vele. Végrendeletemet is elkészítettem, s tegnap írattam alá két tanúval. Nem akar­tam anélkül huzamosabb időre eltávozni itthonról. Igyekeztem lehetőleg egyenlő­en megosztani vagyonkámat elhalt két nőtestvérem nyolc gyermeke közt. Ha egyben vagy másban egy kis megkülönböztetést tettem, annak megvan a maga oka. Különben is elég ok az, hogy ezt én így akartam. Nem feledkeztem meg a jó­tékonyság gyakorlásáról sem. Nem helyeslem, aki ily alkalommal rokonai rovásá­ra e részben túlzásba megy, valamint azt sem, aki, bár módjában volna, végintéz­kedésében erről teljesen megfeledkezik. Én készpénz-vagyonomnak mintegy egy­harmad részét rendelem nemes célokra. Nagy csapás érte a miskolci „Takarékpénztárat", melynek elnöke vagyok. Néhány nappal ezelőtt a félévi mérleg egybeállításánál véletlenül jött rá az igazga­tóság, hogy Farkas Ákos ellenőr, ki tizenhat évig állott az intézet szolgálatában s hivatalától rendesen megválva nemrég Amerikába költözött, nagy mérvű sikkasz­tást követett el, s a takarékpénzt az eddig teljesített vizsgálat szerint 133 ezer ko­ronáig megkárosította. Növekszik-e még ez összeg, azt a folyamatban levő további tüzetes vizsgálat fogja felderíteni. Az elvetemedett, gaz hivatalnok a betéti köny­vek és üzleti könyvek adatainak meghamisításával, a pénztárnok együgyűsége, hi­székenysége és könnyű félrevezetése mellett oly rafinált ügyességgel űzte - ki tud­ja mióta - a hamisítást, hogy arra az igazgatóság sem a folytonos felügyelet, sem az évközi és évutóljai zárlatok alkalmával rá nem jöhetett. Hogy mégis rájött, azt bi­zonyítja, hogy előbb is rájöhetett volna. E részben tehát az anyagi felelősség őt terheli, melyet el is fogadott, s az elsikkasztott összeg megtérítését önként felaján­lotta. Nagy csapás ez erre a régi, elsőrangú tekintélyes pénzintézetre, melyet már eddig is eléggé sújtott a Szabó Gyula-féle adósság és a rozsnyói Markó-féle bőrgyár bukása. Anyagi kár mellett erkölcsi kár is. Újabb példája annak, hogy a takarékpénztáraknál az igazgatóság bármily el­lenőrzése mellett sincs kizárva a csalás, ha a raffinérizett, csalni akaró hivatalnok a pénztárnokkal egyetért, vagy ha a pénztárnok, mint a jelen esetben, ügyetlen, kö­rül nem tekintő s könnyen félrevezethető. A felügyelő bizottság ellenőrzése sem biztosíték e részben. O a rendes évnegyedes vizsgálatai alkalmával csak az igazga­tóság által előterjesztett adatok alapján vizsgálja az intézet állapotát és ügykezelé­sét. Arra, vajon az üzleti könyvek lapjain, annak ezer és ezer adataiban nem for­dulnak-e elő csalások, figyelmét ki nem terjesztheti.

Next

/
Thumbnails
Contents