Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Alba Nevis név alatt ismert írónő. A roppant nagy könyv egy része már tele volt firkálva különböző versírók emlékverseivel. A tulajdonosnak az volt a kívánsága, hogy ki-ki a maga legszeretettebb költeményét írja oda. No, ugyan ijesztő tanúi azok legtöbbje az önszeretetnek. Méltók D. Gizella ízléséhez, aki ezt a „molest" birtokában tartja. Én az Emlékeim című kis versemet jegyeztem az első lapra. Szinte jótétemény rám nézve, hogy X. Emil családja pár héttel ezelőtt ide érkezett Magyarbélről. Pár évi távollét után itt fogják tölteni ezt a telet. Kegyeletes emlékezettel, régi meleg szeretettel ragaszkodom hozzájok. Sajnosán nélkülöztem huzamos távoliétöket. Jólesik közöttök eltölteni egy-egy rövid órácskát, érezni különösen a nagymama és a kismama irántam folyvást élő rokonszenvét, szeretetét. Az elsőt hajdan mint gyermeket ölemben hordoztam, tanítgattam, a másodikat bölcsőjétől kezdve rokonszenves érdeklődéssel s az évekkel együtt növekedő szeretettel kísértem. Vasárnap és csütörtökön rendes vendégök vagyok. Ezt a szokást mintegy örökségül vették át rég megdicsőült, angyalszívű nagyanyjuktól. E napokban két egész derék könyvet kaptam. Az egyik: Tompa Mihály életrajza Váczy Jánostól, melyet az „Akadémia" könyvkiadó-vállalata adott ki. A másik a „Kisfaludy Társaság" „Aurora" című almanachja, mely a régi emlékek újraébresztésével most indult meg (1914-re), s évről évre meg fog jelenni. Amaz Tompa életének és költészetének kimerítő, hű, mélyrelátó, meleg rajza, bírálatok ismertetése és méltatása. Ez az első legkimerítőbb s Tompához legméltóbb mű azok között, melyeket róla eddigelé írogattak. Szinte újraéltem a vele töltött múlt időt, midőn a könyvet elolvastam. Az „Aurorát" a „Kisfaludy Társaság" tagjainak már mejelent műveiből igen szerencsés megválogatással állította össze Voinovich Géza. Változatos, gyönyörködtető, tanulságos. Az is ajánlja, hogy összes jövedelme a vízkárosultaké. Nem akar az én olyan-milyen egészségi állapotom az előbbi jobb kerékvágásba visszatérni. Már szinte egy hónapja lesz, hogy vizeleti rendetlenségek fájdalmasan és gyakran zavarnak. Nem használ a szorgalmas kezelés, melyet az ápolónőm pontosan és ügyesen végez. A „Kaszinóból" is el kell emiatt maradnom, ahol eddig az esték legunalmasabb részét, a hat és nyolc óra közti időt eltöltöttem. Az meg szerencse, hogy étvágyamat egészen el nem vesztettem. Erőm, színem nem tanúskodik szenvedésről. Vay Elemérnek múlt nyáron zsolcai gyönyörű parkjában történt sétám emlékéül verset írtam és küldöttem Madárének címmel. Mással üzenve köszönte meg. Azóta sem tette sem szóval, sem írásban. A köszönetet azonban több ízben tanúsította vadak ajándékozásával: küldözgetett fácánt, foglyot, nyulat. Azelőtt ilyes figyelem nem jutott eszébe. Ragaszkodom hozzá sok becsülni való tulajdonáért és családjához fűződő kedves emlékeimért. Siet az idő. íme, ajtónkon kopogtat a Karácsony. Miskolc 1913. december 20. Látom, folyamatban van a Karácsonyt illető készülgetés. A boltok kirakatai egymással versenyeznek csillogó alkalmi tárgyak szemléltetésével. Az utcán egy-