Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

E gyönyörű időben még a holnapi napot töltöm itt. Ilyen apró, kedves kirándulás kárpótolja némileg a már nélkülözni kellő tátrai nagy kirándulást. 1913. november 2. Nemigen van idejegyezni valóm, minthogy a gyönyörű idő változni kezd. Elégli a barátságot. Reggelenkint Londonba illő sűrű köd borul a vidékre, melyet a vele küzdő nap csak dél felé bír eloszlatni. Attól kezdve aztán derült, fényes idő vigasztal. Az esték csillagosak és hűvösek. Reggel a ködös levegőben, bőséges harmatban úszik kertem üde zöld pázsitja. A fákról a levél nem is hull, de omlik. Ma délben Irmánál nagy családi ebéd volt. Fiai, menyei, unokái mindnyájan ott voltak, s mi is távolabbiak néhányan. Senkinek asztalánál nem találok én oly ízes táplálékot, mint az övéknél. Nem csak az anyag van meg hozzá, de készítéséhez a jó magyaros ízlés is. Az élet élvezetéhez mindez bizony lényeges kellék. Az itt töltött öt napot, nyavalyás állapotomban, a kellemesek közé számíthatom. Nem a régi jók, csak éppen azoknak visszatérő emlékei. Miskolc 1913. november 5. Gyönyörű öt napot töltöttem Szentpéteren október 29-étől november 3-áig. A legszebb, napfényes, meleg őszi napok jártak. Kellemes órákat élveztem, kedvtelve sétálgattam gyümölcsfáim („gyermekeim") társaságában. A tarka, színes lombok sűrűn hullongtak már, de ez az őszi búskomoly hangulat jólesett a merengő léleknek. Szorgalmasan foglalkoztam a rendbe hozással. Gyümölcs- és rózsafáimat tetszésem szerinti állapotba helyeztem. Tavaszig pihenhet a rajok fordítandó gond. Sokszor van alkalmam tapasztalni, hogy az én nagyon is szűk körű dalolásom különböző körökben némi hatást tesz. Legalább észreveszik. Gyakran fordulnak hozzám, kivált nők, „autogrammért" vagy emléksorokért. Legközelebb egy bácskai leányka írt nekem ilyenért néhány hízelgő, kedves sort. Ezt írtam lapjára hirtelenében s küldöttem el neki: Az álom és a szerelem Iker-testvér, úgy képzelem. Gyönyörködünk vagy szenvedünk, Mindkettőből felébredünk. Ma pedig Debrecenből [...] Tóth Kálmántól kaptam két nyomtatott lapon két verset, melyet rólam írt az 1911. nov. 19-ei Kisfaludy-emlékünnepély alkalmából. Túlságosan jószívű és magasztaló. Értékesebb előttem maga a jóindulat és érzelem, mint annak kifejezése. Azonnal megköszöntem a megemlékezést ennek a rendkívül szorgalmas, érdemes írónak. Ma vettem a budapesti ref. teológiai akadémia által kiadott gyászlapot a genfi francia híres ref. író, Claparéde Sándor haláláról, aki budapesti látogatásán f. év nov 5-én hirtelen elhunyt. Nagyon szerette hazánkat, egyházunkat. Sok szépet és jót írt rólunk. Támogatta érdekeinket Genfben. Tagja volt „Akadémiánknak".