Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

A gyönyörű, meleg őszi napok, úgy látszik, kitartanak a gazdák és nem gazdák nagy örömére. A szőlőbirtokosok remélni kezdik, hogy a megmaradt igen kevés termés[ből] talán valamivel jobb bort fognak szűrni a tavalyi csigernél. Miskolc 1913. október 19. Ötödik napja, hogy rosszullétem miatt többnyire a szobában kell tartózkodnom. Tegnap voltam először kinn a gyönyörű, meleg, napos időben. Néhány nappal ezelőtt meghűltem, a gyomromat is elrontottam. Következett egy kis láz, tartós diarrea és étvágytalanság. Nehezen bírok magamhoz térni. Rendkívül gyönge vagyok. Az elnyűtt szervezetben nincs meg többé a könnyen visszapótló erő. El kellett maradnom a szüretekről mind itt Miskolcon, mind Szentpéteren. Mennyire szerettem volna pedig még egyszer élvezni a természetet és a társaságot azokon a szép, magas, derűs hegyeken! A nap éppen most tiszta, nyári meleggel kedveskedik, mintha pótolni akarná eddigi folytonos rideg, hideg viseletét. Menynyi kedves emlék nyílt volna meg lelkemben a szeretett egyénekről, eseményekről, régi benyomásaimról! Hiába! Itt van a lemondás ideje, megnyugvással kell kezünkben tartanunk az elmúlt és kiürített édes örömek üres poharát. Mostoha volt ez az esztendő a szőlőhegyeken is. Sok helyen csaknem az egész termés elpusztult. A szüret csak itt-ott mutat valami kis eredményt, azt is rossz minőségűt. Sehol annyit, hogy legalább a munkáltatási költség nagyobb részét pótolhatná. E napokban itt mulat egyik unokahúgom, Vadászy Emiké, Csernák Béla furtai lelkész felesége. Legkisebb fiát is magával hozta. Örömet szerzett nekem látogatásával. Elbeszélgetetek vele a múltról és a jelenről. Örülök szép családi életökfnek], nem dús, de tűrhető elhelyezkedésöknek. Három szép, egészséges gyermek: két fiúcska, egy leányka; nem gazdag, de sok tekintetben megnyugtató parókia, melyet kívánatossá tesz az értelmes református hívek buzgósága és szeretete. Meg lehet ott élni okosan, bölcsen, szinte boldogan. Egyszerűség, takarékosság! Miskolc 1913. október 20. Tegnap meglátogattak engem a kassai „Közmívelődési Egylet" vagy a „Kazinczy Kör" tagjai Balogh Bertalan, a mi elnökünk vezetése alatt. Ök most, viszonozva a mi „K.m. Egyletünk" látogatását, ünnepélyes előadás végett jöttek ide. Vezérök vagy igazgatójuk egy szép rózsabokrétát nyújtott át nekem azzal a néhány rövid szóval, hogy ők engem csak látni és üdvözölni akartak. Megköszöntem szíves megemlékezésöket, de bizony nem a legjobb egészségi állapotban. Egy teljes hét óta alig léphettem ki a szobából. Elővett egy szűnni nem akaró diarrea, mely éjjel sem hagy nyugtot, továbbá valami kis meghűlés és étvágytalanság. Nagy baj, hogy az én urológus specialista orvosom, úgy látszik, legkevésbé sincs otthon az egyéb belső bajok orvoslásában. így neki én a drága évi kétszáz koronáért ugyancsak kevés hasznát vehetem. Most az én állandó bajomra nézve, amint az folyvást áll, reá semmi szükségem nincs. Az ápolónő mindent pontosan és ügyesen elvégez körültem.