Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

1913. augusztus 11. Nehezen akarja magát megemberelni az idő. Ma már legalább most délig tiszta, csendes, napfényes derűvel kedveskedik. De még most is jelei vannak esőre való hajlandóságának. A tegnapi és tegnapelőtti hírlapok elolvasásán kívül kertemmel is foglalkoztam. Támasztékot helyeztünk az alma- és körtefák gyümölccsel igen megrakott, gyenge ágai alá, melyeket szinte a földre húzott már az áldás nagy terhe... Áldozat gyümölcsfáim! Van-e jó dolgotok, hogy számomra tartogatott túlságos készségtekkel magatokat összetöritek? Ha most a termés ezen özönén a napsütött oldalról végigtekintek, szinte csökkenni érzem a fák sűrű ültetése miatti bosszankodást. Ha így marad, talán el se tudnám helyezni a termést, ha számos húgaim nem könnyítenék meg az elhelyezést. Tíz-tizenkét nap múlva ismét itt leszek. Most figyelemmel kell kísérnem az éredést. Némelyik fán már most is zsendülni kezd. Sajnos, hogy magamnak csaknem teljesen tartózkodnom kell a nyers gyümölcs élvezésétől, amit régebben anynyira szerettem. Délután az öt órai vonattal visszatérek Miskolcra. Az itt töltött néhány napom, ami a szellemi foglalkozást illeti, teljesen üres volt. Egy vagy más tárgyat, amely eszemben forgott, szóba vagy formába önteni nem bírtam. Kísértették képzelődésemet a most mindenfelé pusztító rettenetes árvizek; de csak ez a két sorocska pattant ki belőle: Ingadozik hitünk, eszünk: Uram! segíts, mert elveszünk. Miskolc 1913. augusztus 15. Legközelebb öt napot Szentpéteren töltöttem. Figyelmemet, szórakozásomat leginkább a kertecském foglalta le. Volt benne elég szomorkodni és elég gyönyörködni való: a gyümölcs terhe alatt letört nagy gallyak, a tenger sok lehullott alma, néhány kivesző nagy fa, az elnyomott, többnyire terméketlen törpefák, aztán a dúsan megrakott körtefák, még mindig eléggé sok megmaradt alma, néhány szépen virító rózsa, a zöld pázsit a fák előtt. De alig volt jó napunk. A folyvást borús, esős idő nem akart engedni. Ottlétem alatt mindig jegyezgetek valamit. így most már kétfelé is történik a Szentpéteri üres fészekkel foglalkozás: itt Miskolcon is, Szentpéteren is. Kegyetlen, szinte ijesztőleg kegyetlen ez az időjárás. Kánikula napjait élnénk, s benne vagyunk a legkomolyabb őszben. A levegő lehűlt. Napfényt alig látunk. Az eső folyvást szakad, csak néha szünetel, szinte csak pihen. Most is, mikor e sorokat írom, sűrűn szitálva esik. így volt tegnap egész nap, s mára virradóra egész éjszaka. A vízáradások nyomai megyénkben is csaknem mindenütt láthatók. Nagy károk mindenfelé. Az aratás eredménye megromlott, sok helyen részben megsemmisült. Apám negyvenhat évig minden évben jegyezte az időjárást, de ilyen nyárról soha nem emlékezik. ínséges esztendőnek néz elébe az ország legtöbb vidéke.