Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

ra is. Csak üzenjek, mikor küldjön értem, azonnal küld; ne csak egy napra men­jek, de többre! Csakhogy nekem az a kolonc miatt nagyon alkalmatlan: őt is ma­gammal kellene vinni, és az engem nyugtalanítana. Bizony, ha itt közelben, például Csabán terülne el az a zsolcai paradicsom, hívás nélkül is gyakori vendége lennék. Miskolc 1913. július 2. Július hónap kegyetlenül köszöntött be tegnap: oly zord, komor, hideg, esős idővel, aminőt ősz derekán se vennénk szívesen. Hallom, hogy itt-ott fűteni is kell. Június hónap sem folyt valami szelíden. Ha volt is egy-egy tűrhető nyári me­leg napja, de a legtöbb bizony kellemetlen, borongó, esős, hideg és szeles volt. A szél most is szinte dühöngve zúg. Ablakomból látom, amint az utca szélén álló gömbakácok sűrű üstökét összevissza zilálgatja, szinte rombolja. Ez az abnormis időjárás nagyon visszaveti, sőt megrontja a fejlődést. Gondolom, hogy a kegyetlen szél az én kertecskémben is földre terítette a szép alma és körte gyümölcsét. Er­délyből és a bánáti alvidékről romboló nagy árvizekről értesítenek. Mintha a ter­mészet is a mi politikai életünk rendetlen, viharos folyásával tartana. Pedig elég volna, hogy a természet mostohasága sújtson bennünket, nem kellene, hogy ma­gunk is verjük magunkat. Végképp letettem a Tátrába vonulásról. Ha szándékoznám is, visszatartana ez a zord, kellemetlen időjárás. De megfogyatkozott jártányi erőm sem arra való többé. Aztán a folytonos, nélkülözhetetlen ápoló felügyelet, az azzal járó nagy költség és alkalmatlanság mind csak itthonmaradásra int. - Szentpéteren fogok tölteni olykor-olykor néhány napot. Valahogy majd csak leőrölgetem az időt. Biz­tatva, de néha szemrehányólag is néznek rám tollaim és könyveim. Nagy öröme volt sokunknak, hogy Tisza István miniszterelnököt a múlt hó 28­án Aradon ismét nagy diadallal, csaknem ezernyi szótöbbséggel újra megválasztot­ták képviselőnek Az ellenzék országra szóló erőfeszítéssel küzdött ellene. Csúfos ve­reséget szenvedett. Nem is tudom, mint fér hozzájuk az a lelkiismeretlenség, hogy vá­lasztóiktól rajok ruházott kötelességet soha nem teljesítik, de arra a fizetést felveszik. Miskolc 1913. július 9. Holnap szándékoznám Szentpéterre kilátogatni s ott tölteni néhány napot; az lehetetlen. A mindennap folyvást szakadó eső, a legkellemetlenebb időjárás meg­gátol. Még arra sincs jó alkalom, hogy tegyünk egy kis sétát az utcán vagy az Ava­son. A nap csak ritkán bukkan elő a fellegek közül, akkor néha egy-egy órára for­rón süt. Tátrafüredről is hasonló időjárásról értesítenek engem Voinovichék. Ok, mint gondolom, még júniusban vonultak oda; talán igen is korán. Ott, amint én tapasztaltam, rendesebb időjárás mellett is július második fele és augusztus hónap a megbízhatóbb, kellemesebb és állandóbb időjárás ideje. Kilátásban volt, hogy valamikor báró Vay Elemérhez is kirándulok egy napi látogatásra, s ismét gyönyörködni fogok az őt körülvevő rendkívül szép környe-

Next

/
Thumbnails
Contents