Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

alig hagy kívánnivalót, oly szépen meg van áldva. Valahányszor szétnézek dús lombozatú fáim között, mindig bosszankodás és késő sajnálat fog el az oktalan sűrűség miatt. Szinte csudálkozom, mint hallgathatott bennem a józan megfontolás, mikor ezeket a fákat ültettem. Mintha csak virágokat ültettem volna tekintet nélkül a jövendőre. Most a sűrű lombozatos ágak egymásra borulnak, egymást szinte átszőtték. A közöttök levő apróbb fácskákat befedezték. Meg van gátolva a gyümölcs fejlődése. A jég, mely másutt, sőt Miskolcon is annyi kárt tett, nálam nem jelentkezett. Gondolom, az áprilisi fagyoknak mégis rossz hatása volt a termékenyülésre. Nyári időjárásunk szeszélyes. Néha szinte égetően forró, olykor egyszerre hűvös. Sokszor esős, mennydörgős, zivataros, igen gyakran, éppen ma is, szeles. Egészségem nappal tűrhető. Éjjelenkint, állandóan minden éjjel sokat szenvedek. Ezt a nótát dalolom már jó ideje. Étvágyam is tűrhető. Emiatt azután erőm is általában csak megvolna. De a lábaim nehezen bírnak. A két öreg paripa megunta a hosszú teherhordást. Lábaim erejénél csak munkakedvem gyöngébb. A Múzsa, úgy látom, csakugyan végképpen elhallgatott. Rendszertelen és céltalan olvasmányokkal ölöm az időt. Kapkodva olvasgatok. Szárnyaidból evező Tollaid kihulltak, Neked ábrándos mező Már csupán a múltak. Sorsod immár csendesen A fészekben ülni; Édes öreg madaram! Ne akarj repülni. Miskolc 1913. június 18. Még most is kapom a megtiszteltetést közvetlen környezetemtől. Nem volt elég a két díszpolgári oklevél Miskolctól és Szentpétertől, arcképem lefestetése a vármegye és a kaszinó számára. Tegnap érkezik hozzám Miskolc város képviselő testületének azon határozata, mely szerint egy új utcáját (a város szélén in partibus infidelium) az én nevemről nevezi Lévay József utcának. A tegnapi helyi lapban olvastam, hogy itt a „Közmívelődési Egyesület" alapítványt tett az én nevemre „Lévay-alapítvány" címmel, a Lévay-jubileum emlékére, évi ötven koronás irodalmi pályadíjat, a három középiskola ifjúságának irodalmi törekvésre serkentése végett. A pályadíjat most adták ki először. Az Avas-hegy szépen parkírozott tetején a csinos ülőpadok között egy, a többieknél kiválóbb széket készíttetett nekem az „Avasrendező Bizottság". A szék támlájában domború ércbetűkkel ez van írva: Lévay József pihenője. Ennyi szép jele a figyelemnek, rokonszenvnek és megbecsülésnek igazán dús ajándék egy hosszú, szép élet vége felé. Bár érezni és méltatni tudnám értékét,