Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

töttem. Oly szép, oly gazdag reménnyel kecsegtet ott minden. Szinte látni véltem naponkint a már tisztán felismerhető gyümölcsök fejlődését. Az egész kertecske a dús lombozatú fákkal, a fák alatt elterülő sűrű, dús fűvel, a ritka sétáimmal szinte úgy tűnt fel, mintha valamely szép fürdőtelep kis parkjában sétálgatnék. Most már néhány hét múlva akkor látogatok oda, mikor rózsáim is teljes virágban lesznek. Erőm, egészségem mindvégig szerencsésen kitartott. De mégis azt vettem észre, különösen már itthon, hogy az én speciális bajomra nem volt jó hatással az ünnepi vendégeskedés. Az élvezetben megfeledkeztem a nekem most már szükséges vigyázatról. Most már itthon a szokott kerékvágásban őrölgetem a napokat. Olvasgatok összevissza, rend nélkül mindenfélét az általam félig-meddig értett nyelveken. Miskolc 1913. június 2. Ismét kilátogattam Szentpéterre egy napra egyedül a múlt hónap 29-én. Nyílt rózsákat vártam, de csak beburkolt, kemény, még csak nem is hasadó bimbókat találtam kertecskémben. Bimbót eleget, de a vén hársfa alatt ülőhelyemet környező pünkösdi (centifolia) rózsaszegélyben még bimbókat sem. Úgy látom, ott a rózsavesszők vagy a hideg, vagy az ügyetlen metszés miatt meddők maradtak. Szomorú meglepetésre vártak a gyümölcsfák. Az a dús termés, melynek a múltkor annyira örültem, tönkrement. A fejlődni kezdő gyümölcs csaknem mind lehullott a fáról. Itt-ott maradt egy-egy darab a lombok közt. Mint a szülők, akiknek várva-várt magzatjok csecsemőkorban hal el. Talán a fagyos hideg gyötörte úgy el a fákat, hogy nem volt elég erejök életrevaló, egészséges gyümölcsöket szülni. Tegnap egy irodalmi, költői pepecseléssel foglalkozó izraelita nő látogatott meg. Irataiban velem ábrándozik nemcsak ő maga, de ifjabb nővére is. Rajzaiban nagyon is erotikus vonások pompáznak. Eleven színekkel, szóvirágokkal tud rajzolni. De én abból az ábrándvilágból, hogy tárgya legyek, már kinőttem. 1913. június 11. Most voltaképpen csak rózsáim virágozása csalt ide. Körülbelől harminc darab van a törpe gyümölcsfák sorában; fele magas törzsű. Nem akartam elmulasztani a gyönyörűségét, hogy teljes pompájúkban láthassam őket. Meg is nyertem. Tegnapelőtt délre érkeztem ide ápolónőm kíséretében; ő most az én elmaradhatlan árnyékom. Holnap este megyek vissza Miskolcra. - Rózsáimat ily dúsan, ily kifejlett tökéletességben virágozni talán sohasem láttam. Nem győzöm csudálni, gyönyörködve szemlélni szinte minden órában. Igazi királyné a virágok közt, most éppen a trónuson ülve felséges díszöltönyben, melynek elbájol színpompája, s ritka élvezetet nyújt felülmúlhatlan kedves illata. Valamennyi a legteljesebb, sőt itt-amott már hulladozó virágozásban van. Néhány nappal előbb kellett volna idelátogatnom. De így is alig bírok betelni a gyönyörű szemlélettel. Nemesebb gyönyör ez, mint maga a gyümölcstermés. Nagy panaszom a termés ellen sem lehet. Amint most látom, s ha mind megmaradna, amit látok, nem szenvednék nagy hiányt: körte és alma egyes fákon