Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

mi kis esővel jelentkezett egyikök. Háborítás vagy akadály nélkül sétálhattam kertecském egyenes, hosszú, tiszta ösvényén. Többször felkerestem napjában. Gyönyörködtem a dús tenyészetben, az egész környezet üdítő zöld színében. A mai nappal vége itt az üdülésnek. Majd csak akkor jövök ismét néhány hét múlva, mikor a fejlődés jobban előhaladt, az apró gyümölcsalakok nagyobbodnak, a rózsák nyílni fognak, s erősbíteni fogják a hozzájok kötött reményt. Alig emlékszem a közelebbi időben, hogy öt napot töltöttem volna itt egyfolytában. Most annyit töltöttem. Délután visszaindulok, vagyis indulunk. Nélkülözhetlen árnyékommal, az ápolónővel jöttem, s azzal megyek. Árnyéknak ugyan nagyon is vastag, kövér, gömbölyű, rövid alak. Mielőtt eltávoznám, meglátogatom szüléim sírját. Eszembe sem jut, mikor láttam utoljára. Nem tudom, fel bírok-e kapaszkodni a magas hegyen levő temetőre. És aztán mit érzek, mit gondolok az ő hamvaik felett? Közelebb leszek ott hozzájok, akik már nincsenek, mint itt ebben a kis „fészekben", melyben előttem lebeg alakjok és a velők töltött szép hosszú idő? A porrá vált földi részökre való gondolás élénkebben foglalkoztatja lelkemet, mint az a régi, megviselt imádságoskönyv, mely az ő kezök nyomát viseli, s melyet az ünnepek alatt is forgattam. Ámít bennünket a kegyelet és a visszaemlékezés. Nagy nehezen csakugyan feltörekedtem a hegyre. Megpihentem sírboltunk mellett. Gondoltam a lent nyugvók alakjára, életére. Arra gondolni, amit belőlök a sírbolt rejt, visszariasztó. Az sem tárgya, sem indító oka nem lehet látogatásomnak. - A sírboltfedő földhalom nem bír virághoz jutni. Gondos törekvés után sem boldogulnak ott a plánták. Talán a föld sivár volta, talán a kellő víz hiánya. Különben az egész helyiség jó rendben és erőben van. A vaskerítés négy szögletén pompásan virítnak a kék liliomok. - Láttam, hogy mind a szüleim, mind a húgaim sírkövén teljesen lekopott a betűkről az aranyozás. E nyár folyamán helyre fogom hozatni. Elgondolkozva a sírbolt mellett az itt következő ötletecske ömlött nálam versalakba: Állok szerettim sírja mellett, Üdít hűs tavaszi lehelet, Körültem zöld füves mezőben Tarka vadvirág nyílik bőven Öröklétről susognak lombjai De köztök hajh! egy szál sincs tavalyi! Miskolc 1913. május 16. A Pünkösd-ünnep alkalmából Szentpéteren töltöttem öt kedves napot, május 10-14. napjait. Kedvezett a tavaszi kellemes, napfényes időjárás is. Ünnep első napján a templomban az úrasztala vendége voltam a gyülekezettel együtt. A világi vendégeskedés rokonaim körében folyt. Napjaim legnagyobb részét kedves kis „fészkemben" olvasgatással és kertemben gyakori sétával és gyönyörködéssel töl-