Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

Mihelyt odaértem, mindjárt kertembe siettem. Hiszen voltaképpen csak azért jöttem, hogy odalátogassak, s gyümölcsfáim virágzásában gyönyörködjem. Gyönyörködtem is. Különösen magasabb törzsű körtefáim, de a szilvafák is egy virágtengerben úsznak. Szinte hajladoznak a gallyak a virág terhe alatt. Az almafák is dúsan el vannak látva, de azokon a piros virágbimbók csak most kezdenek fesledezni. A törpe körtefácskák többnyire virág nélkül maradtak. Ott üldögéltem a korhadó, vén hársfa alatt, gyönyörködve a virágillatos levegőn. Elgondolkoztam mindenről, ami elmúlt és a jövőről, mikor majd a fák az új gazda előtt érthetetlen nyelven fogják suttogni az én emlékemet. Köszönöm nekik, hogy mai napig hívek maradtak hozzám, s évről évre új meg új örömmel kínálgattak! Irma húgom családjánál ültem az ízletes ebédet. Szokott jó helyzetben találtam őket. Mondották, hogy Szentpéteren az áprilisi fagy nemigen tett szembetűnő kárt sem a szőlőhegyeken, sem a gyümölcsfákon. Magam sem vettem ilyet észre a kertemben. Egyedül a kajszin barack ment tönkre. Délután az öt órai vonattal visszatértem Miskolcra, s már talán csak Pünkösd előtt néhány nappal fogom ismételni a látogatást. Miskolc 1913. április 28. Tegnap volt Budapesten az „Akadémia" ünnepélyes közülése. Én már nem vehettem azon részt. Egészségi állapotom, kivált a nappali, engedte vagy megtűrte volna, de az a kellemetlen hurcolkodás a kikerülhetetlen ápolónővel nemigen biztatott rá. Ámbár, ha ott lettem volna is, inkább csak aláírás és társalgás örömeit élveztem volna. A hallani valók meghallásában nemigen lehetett volna részem. Különösen érdekel Kozma Andor előadása, aki Eötvös költészetéről értekezett. Én a múlt évben az „Akadémiától" szinte végleg elbúcsúztam a díszebéden mondott pohárköszöntőmben. Talán ennek az elbúcsúzásnak hatása volt az, hogy tegnap a díszközülés után megtartott szokott lakomán rólam is megemlékeztek. Tegnap délután a következő táviratot kaptam: Méltóságos Lévay József Miskolc, az Akadémia mai lakomáján egybegyűltek nevében az üdvözlet, tisztelet és szerencse kifejezését küldi Berzeviczy. Jólesett ez a megtisztelő, szép megemlékezés. Szinte szeretnék is eldicsekedni vele. De alig látok már körömben valakit, akihez ezzel méltán fordulhatnék. Horváth Lajos volna még ilyen, ha élne. Ma néhány meleg sorban megköszöntem Berzeviczy Albertnak, az „Akadémia" elnökének. Miskolc 1913. május 4. Felhasználtam a nagyon kellemes, nyárias, szinte igen is meleg időjárást. Tegnap ismét kilátogattam Szentpéterre gyönyörködni gyümölcsfáim virágzásában, megnyerni rokonaim táraságában egy jó ebédet. - A felette dús virágzást már hervadóban találtam. De egyes fák még mindig teljes pompában állanak. Rendkívül nagy termés jelei látszanak mind a körte, mind az almafákon. Egyes hullt virágok után már tisztán kivehetők a gyümölcsök embriói. Egypár óráig délután gyö-