Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

A beteget rendkívül csüggedt, szinte elalélt állapotban találtam. Gyakori diaréja a vég kezdetét mutatja. Szomorú, keserves dolog, hogy szinte magunk kérjük már végét annak, akit szeretünk. Rögtön indulok Miskolcra. 1908. június 28. Szomorú látogatás. Beteg húgom, úgy látom, csakugyan közel van az elmúláshoz. Maga is érzi. Elérzékenyülve, mintegy búcsúzva ölelgeti magához kedveseit. Tegnap azt mondta nekem, oda tehetjük a gyászjelentésébe, hogy hosszú szenvedés után halt meg. Most már a szobán se bír végigmenni. Egyik helyről másikra kívánkozik. Sokáig marad az ágyban de se egyik, se másik oldalán nem tud nyugodni a nagy fájdalomtól. Ha balra fordul, a szíve fáj, jobbra pedig a baj fészke. Egész belseje föl van dúlva. S különös! Az a rendkívül kellemetlen bűz, mely eddig leheletével járt, most már megszűnt. De a hasmenés folyvást tart, s annak folytán az erő végelfogyása. Most még kevesebb táplálékot vesz, mint ezelőtt, mondhatni semmit. Én már régebben több előintézkedést tettem temetése végett. Ma talán gyászjelentését fogom megírni, s azoknak névsorát, akiknek az küldendő lesz. Testvéri szeretet a sírig. Tegnap délután főleg azért jöttem, hogy ma, vasárnap saját szemem előtt végeztessem egy kertésszel szinte az elvadulásig sűrűvé burjánzott törpe gyümölcsfáim nyári megmetszését. Az én segítségemmel e pillanatban, déli tizenegy órára szerencsésen elvégezte. Most már semmi egyéb teendőm nincs itt. 1908. július 8. Nemcsak a szegény testvérem immár közelgő végnapjai hajtottak most ide, hanem az a körülmény is, hogy miskolci szállásomon az épületnek utcára néző egész homlokvonalát földig leromboltatja a város az utca kiszélesítése végett. Ez a rontás-bontás rendkívüli sok kellemetlenséggel jár, s jónak láttam előle idemenekülni öt-hat napra. Egy fülkében utaztam tegnap Miskolcról idáig özvegy Radvánszky Béláné Tisza Ilonával és tizenkét éves kedves lánykájával. Kellemes társalgást folytattam vele. Sokmindenféle köz- és magánügy volt beszélgetésünk tárgya. Őszintén elmondotta családjáról a közelmúltban végbement vagyoni megrendülés részleteit. Miért, mi célra állott elő és fordíttatott az a néhány milliónyi adósság, mely Géza báró működése folytán a nagy vagyonú család feje felett összecsapott, arról ő sem tudott felvilágosítást adni. Emiatt most már az ő három gyermekének tiszta öröksége is hatszáz-ezer koronára zsugorodott. Két derék fia közül az egyik jogi pályára készül, most teszi a jogtudori vizsgát. A másik különös kedvvel és ragaszkodással az orvosi pályát választotta, s arra készül a budapesti egyetemen... A mai felszínes, léha világban ritka példája a reális gondolkodásnak. - Három hónapot töltenek Kazán, hol most már sokminden megváltozott. Októbertől kezdve Budapesten szoktak időzni főleg a gyermekek nevelése miatt. Örültem a találkozásnak, s szívélyes búcsút vettem a kegyelmes asszonytól Szentpéteren.