Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója 2. 1908-1917 (Miskolc, 2001)

Szentpéteri üres fészek. Lévay József naplója (1908-1917)

feljutni az étterembe. Most is Semsey Andor volt az asztaltársam. Ö is az enyémhez hasonló bajban szenved már négy év óta. Beszélgetésünk tárgya főképpen ez volt. Tátrai időzésem most nem üdülésnek, de gyötrődésnek mondható. Búcsúsorokban tudattam az orvossal, hogy most már, tizenkét évi látogatás után, végképp bezáródik utánam a Tátra kapuja. Most tegnap egypár napra idejöttem szétnézni kis „fészkemben". A kertecském nem sok örömet nyújt. Az alma egytől egyig férgesen lehullott a fáról. Most már a körte is erősen követi. A fáján kezd rothadni, és lepereg. A nyáriakból maradt még ízelítőül valami. T.széplakra is két ízben küldöttek utánam. Szőlőm semmi. Szilvám semmi. Csak a remény maradt meg a jobb jövőhöz. Örültem, hogy házamat szépen rendbe hozva találtam. Mindenütt tükör tisztaság. A falak kijavítva, gyönyörűn, színesen befestve, amily szépen még sohasem volt. A rokonság is egészséges, jó állapotban. A parókiaépület célszerűen kibővítve, sokkal kényelmesebbé, lakályosabbá átalakítva. Az árva T. Irmus, a Paliék keresztleánya s neveltje közel az eljegyzéshez egy itteni telekkönyvi írnok fiatalemberrel. Arcképemet most a szeptember 10-ei közgyűlésen leplezi le ünnepélyesen a megye teremében a bizottság. Mint e tavaszon láttam, gyönyörű, élethű alkotást csinált belőle Stettka Gyula művészkeze. Hálásan fogadom a szép megtiszteltetést. Nem neheztelem, csak sajnálom, hogy ez a közpályáról nyugalomba vonulásom tizenhetedik évében történik. Mintha a tavalyi, novemberi irodalmi jubileumom adta volna arra a fölébredést! 1912. szeptember 1. Itt van az ősz, szinte kétségbeejtőleg tikkasztó, száraz időjárással, mely a még megmaradt s betakarításra váró terményeket is szinte megsemmisítéssel fenyegeti. Tegnap Lossonczy Jenőt látogattam meg. Hosszú betegség után a múlt hónapban elhunyt feleségét siratta. Ismételve kifejeztem neki részvétemet, melyet már T.széplakról levélben is közöltem vele. Tisztelettel és rokonszenvvel viseltettem a megboldogult iránt, melyet ő is viszonzott irántam. Sajnáltam szenvedését és helyzetét. Látogattam csaknem mindig, valahányszor ide kijöttem. Levelet írtam Bayer József írótársamnak, barátomnak Budapestre. Nagy szeretettel ragaszkodik hozzám ez a derék, nagyszorgalmú akadémikus. Pedig jószerivel csak levél útján ismerjük egymást. A Shakespeare-fordítások revíziója hozott bennünket érintkezésbe. Sokat és nagy szeretettel foglalkozott az én fordításom javítgatása körül. E részben igazán sokat köszönök az ő fáradozásának. Estefelé visszatérek Miskolcra. Miskolc 1912. november 4. Ma esett le az első hó. Idő előtt belépünk a télbe. Az előző két hónap is csak a tél hirdetője volt a zord, esős, hideg időjárással. Az egész nyár folyamán szinte felfordult a természet rendje. Hetek óta vagy szinte hónapok óta. nem juthattam ki Szentpéterre. Úgy látszik, június óta, mikor vizeletrekedési kínzó betegségem kezdődött, végleg bezáródott előttem a régi jó világ. Odavan erőm, oda életked-